Ballagásra - Kisherceg

Szeretném a Kisherceget minden diákomnak útra valónak a tarisznyájába tenni...

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom" - gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?

S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

És végre megtudtam!

Húsvét reggel a nyuszi-járás eredményén osztozkodtak a gyerekek. Mindenki begyűjtötte a kis kupacát, aztán elgondolkoztak, hogy felesleges önzőzés. Egyikük (hmm... szóval én) felvetette, hogy inkább tegyék be a közösbe és majd mindenki kiveszi a sajátját, amikor kedve van. A javaslatot tett követte, majd a közös kupac csoki felett elmélázva Andriska megállapította:
"Akkor most szocialisták vagyunk?"

Flóra és fauna

Leginkább fauna. 2 felvonásban.

1. Szarka

Gyerkőcök tojást festettek. E célra már a nagyböjt eleje óta gyűjtöm a kifújt tojásokat. Na, visszatérve a festéshez. Felbuzdulván a napos időn, gyermekeimnek utasításba adtam, hogy a kertbe ejtsék meg a műveletet. Ez már csak azért is jó ötletnek tűnt, mert így nem a lakásban bukkannak fel váratlan helyen festékfoltok. Mikor elkészültek, összepakolták az ecseteket, festéket, de a tojásokat kint hagyták száradni.
Reggelre kelvén az tűnt fel, hogy valami elsuhant az ablak előtt. Kikukucskáltam...Egy hatalmas szarka stírölte a tojásokat, végül kiválasztott egy pirosat, csőrére tűzte, mint egy hatalmas piros bohóc orrot és ellopta. A kert távoli csücskében aztán feltörte. majd csalódottan konstatálta, hogy nincs benne semmi. Vissza a színes tojásokhoz, újabb lopás... Addigra 5 vagy 6 tojást aprított így össze...

2. Ajándékozó kedvű macska

Színhely: kert aztán a konyhánk

Cselekmény: Vadászat, aztán sikoltozás és kergetőzés.

A többi inkább képekben:

Vita megdönthetetlen érvekkel

Vannak időről-időre kiújuló konfliktusok. Az egyik ilyennek a forrása az a tény, hogy 3 fiú van és két szoba. Rendszeresen puccs-kísérlet történik az "egyedül-lakom egy szobában" státusz megszerzésére. Az elmúlt hetekben újra felparázslott a vita, úgy tűnt 2 érintett fél részére sikerült elfogadható megoldást találni, egyedül Laci hajtogatta, hogy nem hajlandó az Andrissal egy szobában aludni. Próbáltam kideríteni miért. Az ok: "..mert klasszikus zenét hallgat és csukott ajtónál szeret aludni". Éreztem, hogy az első érv előtt meg  kell hajolnom, de a másodikkal lehet mit kezdeni:
"Miért baj az, hogy éjszakára bezárja az ajtót?"
"Mert elfelejtem és nekimegyek"

Recept nélkül - paradicsomleves és csöröge

Kedvcsinálóul. :-)

Robi, a bogár

Tegnap Lackó egy sajtos dobozzal a kezében érkezett haza az iskolából.

Boldog mosollyal közölte, hogy ebben lakik ROBI, A BOGÁR. A csapatuk kabalája. Kis kitérő: az iskolában szenvedélyesen blaybladeznek, csapatuk is van. Na, ezen csapat kabalája lett Robi. Micsoda felemelkedés az iskolai homokozóhoz képest! (Előtte ott élt Robi). Kicsit megkönnyebbültem, hogy Robi sajtos dobozban érkezett közénk, mert épp a héten figyelmeztetett a napközis tanítónéni, hogy óvatosan kezeljük gyermekeink zsebét, mert elszeretettel rejtenek oda bodobácsot. Persze Robi iránt nem enyhültem meg és kiköltözött a teraszra.

No, akkor hol is van Robi? :-)

És íme Ő: Robi, a Bogár.