Sárgaborsó főzelék

Mindenkinek szeretettel ajánlom figyelmébe a sárgaborsó főzeléket. Reggel 7.00kor feltettem főni, utasításba adva a később induló családtagjaimnak, hogy zárják le, amikor elhagyják a családi fészket. Némi zavar támadt a rendszerben... Utólagos rekontstrukció szerint Bazsi látta Andrist 16.30 körül, hogy szemrevételezi a takarék lángon fővögető főzeléket, de mindketten arra jutottak, hogy ez így rendben van. (én se közel, se távol)
Végül az Uram zárta el 19.30kor. És (szerintem a Gondviselésnek hála!!!) nem égett le a lakás és az edény is menthető.

No, ezt meg kell örökíteni

Egy újabb fejezet az "Én és a vezetés" című nagykönyvben. Egy-két korábbi fejezet családom körében legendás, illusztrációként talán elég ide annyi, hogy amikor nyáron hosszas próbálkozás után megelőztem egy kamiont, a gyerekek tapsviharban törtek ki.

Ma délután elindultam Laciért a Margitsziget irányába, amikor a rakpart közelébe értem észleltem, hogy hiába nyomom a gázt a kocsi nem gyorsul, a motor rángat és két jelző fény világít a műszerfalon. Gyorsan félreálltam, szerencsére egy parkolóig sikerült eljutnom. Pánik, telefon, ami kell... A kocsit ott hagytam, abbamaradtunk, hogy Balu a munkából hazafelé menet érte megy.

Aztán kiderült, hogy egy verseny miatt hattól megállási tilalom van azon a szakaszon. Úgyhogy uzsgyi vissza a kocsihoz. Újraindítom, semmi...megint...semmi... És még jópárszor. Balu trailert keresett, amikor jelezte, hogy elindult felém a trailer, valamiért újra megpróbáltam. A motor egyenletesen duruzsolt, gázra jól reagált és nem világított semmi (csak ami kell). Gyorsan trailer lemondva és...jön a nagy produkció: rakparton megfordulni. Index kirak, "rémült-nő vagyok-könyörgöm engedj ki" nézés bevet és kb. az ötödik autós szíve megesett rajtam és kiengedett a parkolóból, amiért én hálából keresztbe álltam elé és vártam, hogy a másik sávban is szabad legyen az út. És lőn... És haza-döcögés, nagy piros háromszöggel óvatosan.

Level 99 teljesítve. Ha még az Andor utcánál nagyívben ráfordulok csúcsidőben az Egérútra, akkor aztán már nem lesz előttem semmi akadály :-)

Ja, a képen már látszik a szint teljestéséért járó jutalom is :-)

Kingától kaptam...

...lehet, hogy sejt valamit? :-)

Nem kell magyarázni

Mi így szeretjük...

CSaládos táborba elfelejtettem eső cuccot vinni. Egyik kirándulás alkalmával nagyon lógott az eső lába, én meg nem csak azon aggódtam, hogy elázunk, hanem a sok rendes család megbontránkozva fogják nézni, hogy otthon felejtettem ilyen alapholmit. A kocsiban ülva a gyerekek elé tártam a tényeket és arra jutottunk, hogy nekünk azért nincs esőkabátunk, mert mi így szeretjük :-) Nem vagyunk cukorból...

Végül aztán el sem áztunk. De azóta tudjuk, hogy mi érezni szeretjük az esőt :-)

NApi Bazsi - Internetes zaklatás

A rádióban, tv-ben indult egy internetes zaklatással kapcsolatos kampány. Kérdezem gyerekeim: Őket érte már valami atrocitás interneten keresztül?

Bazsi: Igen, rendszeresen. Az enaplóban.

Jellemző

Ma Andrist megkértük, hogy menjen el Laciért a Margitszigetre. Örömmel vállalta, útbaigazítottuk... Lacit félórával az edzés vége után hívtam, hogy rendben van-e minden? Kiderült Andris még sehol. Szerencsére a mobiltelefonok korában élünk, így rövid nyomozás után kiderült: Andris a margitszigeti atlétikai cetrum előtt várta vízilabdázó öccsét :-)

Utózönge: Amikor Bazsinak elmeséltük este, rezzenéstelen arccal csak annyit reagált: Andris biztos Chuck Norrist várta. Ő az atlétika pályán edz vízilabdát...