Csokis süti saját levében

Szombat délben a családra rátört az édesség éhség, de se pénz, se fegyver, se paripa, vagyis nem volt anyagi forrás az édesség beszerzésére és a kamra is nélkülözött olyan alapvető hozzávalókat, mint a tojás. Nekifeküdtem az internetnek és a következőt találtam az nlcafe.hu oldalon:

Csokis süti saját lében / alchri



1 bögre liszt / kb 2,5 dl./ 1 tk. sütőpor,1 csip. só ,3/4 bögre cukor,1/4bögre kakaópor,1/2 bögre tej, 5 dkg olvasztott vaj
az öntet : 3/4 bögre barna cukor, 1/4 bögre kakaópor,1és1/4 bögre forróvíz.


A fentieket összekeverjük és egy kisméretű de magasabb peremű jénaiba öntjük a nyers tészta tetejére öntjök a cukros forróvizes kakaóporos öntetet és tűpróbáig sütjük kb. 30 perc. A süti mikor kész az öntet lemegy az aljára és sürű csokimáz lesz belőle. nagyon fini többször is sütöttem

Kép érthető okokból nincs. Egyszerűen hamarabb elfogyott, minthogy megtaláltam a fényképezőt. Ja, és a kamra szűkössége miatt én a barna cukor helyett is sima kristályt használtam. Huh...és nem túlzás az "aljára lement csokimáz". Tényleg :-)

Első piténk

Kingával vasárnap nekiláttunk életünk első pitéjének. Igen, még én se sütöttem... Alapvetően idegenkedem a "kinyújtom a tésztát és tepsibe teszem" művelettől, mert valahogy soha sem sikerül. Illetve ez múlt idő, mert mostanában sütőpapíron nyújtom ki a tésztát és így könnyen a tepsibe kerül.

Tehát a hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 1 tojás
• tejben megfutatott élesztő
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor
• csipet só

A felsoroltakat össze kell gyúrni (ha szükséges tejföllel, tejjel kiegészítve nekünk nem kellett) és két cipóba osztani. Most jön az emlegetett vékonyra nyújtás, tepsibe ügyeskedés. Meg kellen hinteni morzsával, mi cukros dióval tettük. (Pszt...Kingának azt lódítottam, morzsa, mert nem szereti a diót. De utólag senki sem tiltakozott és vasárnap estére egy morzsa sem maradt :-)
Ezután jöhet a töltelék, nekünk jelen esetben két üveg alma befőtt. Még ezt is meghintettem cukros-fahéjjas dióval és rákerült a másik vékonyra nyújtott tészta lap (azt is sütőpapíron nyújtottam, így van egy félig használt sütőpapírunk, de eltettem, remélem nem ment teljesen pocsékba). Tojásfehérjével megkentük a tetejét, villával megszúrkáltuk és előmelegített sütőben megsütöttük.

Azért a vasárnapi ebédben betöltött szerepére tekintettel készítettünk hozzá  vanilia krémet és tejszínhabot.

Szeged - 2. nap

Még júliusban Szegeden töltöttünk majdnem egy hetet. Az első napot már korábban elmeséltem, azonban hiába puskáztam az elkészített képekből, kifelejtettem egy kitérőt. Amíg a többiek Kecskemétről egyenesen Szegedre mentek, mi megálltunk a Balástya közelében levő hindu templomnál. Érdekes gyöngyszem volt, különösen a kényelmes, újnak tűnő bekötőút tetszett, amit a kitett táblák szerint Uniós forrásokból építettek. Lehet, hogy csak én derülök a nagy magyar Alföldön épült hindu templomhoz Európai uniós forrásokból épült út láttán?

De visszatérek a szegedi túra második napjára: délelőtt az állatkert/vadaspark volt napirenden. Magyarország legnagyobb alapterületű állatkertje nagy élmény volt mindannyiunknak. Volt egy-két jószág, ami csak itt látható. Mint például az albino kenguru (Igen, ez itt lent nem nyuszi, hanem kenguru :-)

Albinó kengur

A szurikáták más okból emlékezetesek: egyik, a társaságban levő gyermek beejtette a fényképezőgépét a szurikáták közé. Gondolkozás nélkül átvetett magát a kerítésen és utánaugrott... Azért szerencse, hogy nem a tigrisek-hez ejtette.

Szurikáta

A vadaspark után ebéd majd a zsinagóga következett. Fiaim nem engedik, hogy a kipás képeiket mutogassam, ezért csak néhány villanás a zsinagóga belsejéből...

 

Azért is különlege az utolsó kép, mert most sikerült magam számára elfogadhatóan üvegablakot fényképezni :-) Lassan megtanulom a gépet használni...

Este a gyerekek még kergették a labdát, mi felnőttek csak pihegtünk...

Horgászat

Mennyi mindennel tartozom... A szegedi nyaralás folytatása, egy gyümölcsleves és zsemlék is várnak arra, hogy megmutassam őket. De most legfrisseb élményem szeretném elmenteni a későbbiekre: tegnap horgászni voltunk. Régi vágyunk ez a nagy fiúkkal, de valahogy soha nem jutottunk hozzá. Tegnap egy régi barátunk "felkarolt" és az ő két nagy fiával és az én két nagy fiamal nekivágtunk. Szó, ami szó a felszerelesünk sok kívánni valót hagyott maga után, de szerencsére Mesterünk profi volt, így midnennel kisegített illetve megtanított. Nagy fogással nem dicsekedhettünk...

Andris nagyobb fogással is dicsekedhet: hol a parti fűzfákat, hol a nádast sikerült horogra akasztania, így jópár horgot elhagytunk. (Hmmm...elképzelem, amint egy szegény madár a fűzfatetején bekapja a szimpatikus csont-kukacot, majd ezzel együtt a horgot...) Persze volt ilyen a vízben is: egy hal valószínűleg letépte a teljes szerelésket egy horgász botjáról, úszóstól...De ez különösebben nem zavarta, úgyhogy időnként elvonult előttünk egy úszó... Húúú... A kísértet úszó legendája.

Remélem ennek a történetnek még lesz folytatása. Itt arra próbáltam célozni, hogy szeretnék még horgászni. Persze ennek feltételei vannak: le kell vizsgáznom, tökéletesíteni a felszerelést. De megfertőződtünk...:-)

Demokrácia

Vettem egy nagy levegőt és egész napra minden Tv és számítógép alapú eszközt letiltottam a gyerekeim körében. Az első egy óra kemény volt, de aztán belekezdtek egy játékba, amiből csak annyi volt világos, hogy van egy polgármester és vannak a többiek, mindeféle engedélyekkel, boltokkal, stb. Az egész rendben is ment, estig. Ekkor már a fáradtság jelei ütköztek ki a csapaton és Bazsinak elege lett a polgármesterségből. Tárgyalások kezdődtek, hogy ki legyen a következő. Végül is jelentős közelharc után Bazsi nemes egyszerűséggel (és minden demokratikus elvet nélkülözve) egyszerűen kiszmolta, hogy Laci lesz a következő. Na, az örök ellenzék KInga máris tüntetésbe kezdett: "Lázadjunk, úgyis, úgyis!" (A Madagaszkár film, "Riszálom úgyis, úgyis" dallamára :-) Végül is sikerült elérnünk, hogy az új Polgármester kapjon egy esélyt.
Aztán a fáradtság legyűrte a csapatot. Laci, a Maffia-főnök, a harcra kész FőEgér, elkeseredetten üldögélt a lépcső alján. Amikor mellé ültem, a nyakamba borulva, nagyon keservesen sírva fakadt "Csak azért nem fogadják el őt polgármesternek, mert ő a legkisebb". Nehéz lehet a családban a legkisebbnek lenni... Mindig a legkisebbnek... (Persze azért a legkisebbet se kell félteni, Polgármesteri bukásában az is közre játszott, hogy némileg zsarnok volt és többek közt a legjobb TV néző fotelból felparancsolta a polgárkat, mondván, hogy ő a Polgármester :-)

Szeged - 1. nap

A "Családossal" (=kb. 8 családból álló közösség, ez azt jelenti 21 gyerek és 16 felnőtt) idén Szegeden voltunk. Vasárnap indultunk, zuhogó esőben. a találkozó Kecskeméten, a játékmúzeum előtt volt. Nem dobott fel minket az első szobor, ami "szembe jött":

Reméltük, hogy az "Esőkérő" nem határozza meg egész nyaralásunk. (Hát... izé... reménykedni lehet) A gyerekek hamar belevetették magukat az "agyag-tál" készítő kézművesfoglalkozásba, a felnőttek pedig a retro-feeling-be.

Hiába reméltük, hogy az agyagozás alatt az eső elunja magát és máshol szórakoztatja a túrázókat, nem jött be. Úgyhogy borongós-szomorkodós időben barangoltunk Kecskeméten. Nem hagytuk ki a Városházát...

A Cifrapalotát (és bármennyire közhelyes, elénekeltük, hogy Cifra palota, zöld az ablaka...)

Kecskemét után alig vártuk, hogy átfagyva, átázva megérkezzünk a szállásra: Szegedre. A szállás elfoglalása és a kicsomagolás után a Ferencestemplomban vártak minket: idegenvezetéssel, utána mise.