Horgászat

Mennyi mindennel tartozom... A szegedi nyaralás folytatása, egy gyümölcsleves és zsemlék is várnak arra, hogy megmutassam őket. De most legfrisseb élményem szeretném elmenteni a későbbiekre: tegnap horgászni voltunk. Régi vágyunk ez a nagy fiúkkal, de valahogy soha nem jutottunk hozzá. Tegnap egy régi barátunk "felkarolt" és az ő két nagy fiával és az én két nagy fiamal nekivágtunk. Szó, ami szó a felszerelesünk sok kívánni valót hagyott maga után, de szerencsére Mesterünk profi volt, így midnennel kisegített illetve megtanított. Nagy fogással nem dicsekedhettünk...

Andris nagyobb fogással is dicsekedhet: hol a parti fűzfákat, hol a nádast sikerült horogra akasztania, így jópár horgot elhagytunk. (Hmmm...elképzelem, amint egy szegény madár a fűzfatetején bekapja a szimpatikus csont-kukacot, majd ezzel együtt a horgot...) Persze volt ilyen a vízben is: egy hal valószínűleg letépte a teljes szerelésket egy horgász botjáról, úszóstól...De ez különösebben nem zavarta, úgyhogy időnként elvonult előttünk egy úszó... Húúú... A kísértet úszó legendája.

Remélem ennek a történetnek még lesz folytatása. Itt arra próbáltam célozni, hogy szeretnék még horgászni. Persze ennek feltételei vannak: le kell vizsgáznom, tökéletesíteni a felszerelést. De megfertőződtünk...:-)