Úgy tűnik Kinga elégedetlen az ujja körüli októberi eredményekkel, pedig minden reggel előadtuk az átkötözés rituáléját. (Én - indulási időpont után 5 perccel, űzött vadként rohangálok egy szál harisnyában. Kinga: szemrehányó, szenvedő mártír tekintettel a nyomomban. Kicsit nehéz kitalálni mit akar, de összejön. Fürdőszoba, hol a betadin... kötés... nem jó... újra... az ujj végét is...nem jó...a csukló szoros... az ujjacska kukucskáljon, mint egy kis anyóka - ez a kötözéstechnika az én specialitásom, asszem az orvosi egyetemen nem tanítják.)
Na, summa summárum Kinga valami botos hadakozás nyomán feldagadt, lilult ujjal érkezett haza. Másnap irány a sebészet. Újra türelmesen végig néztük az végtelenített Tom és Jerry sorozat minden epizódját a váróban, doktornéni ránéz az ujjra, ismerős mondatok "Hát, ez szép...röntgen" Majd eltűnődve megkérdezte Kingától, tudja-e mi lesz a röntgenben. Kinga vigyorogva közölte, hogy igen, nemrég járt ott. A végeredmény elrepedt ujj, sín... Kinga a sebészeti asszisztens nénit is lazán megpróbálta dirigálni, hogyan kellene sínbe tenni az ujját. Asszisztens néni nem hagyta magát... Úgyhogy Kinga most újra hatalmas kötéssel pompázik és Karácsonyig nem tornázhat.
