Úgy tűnik Kinga elégedetlen az ujja körüli októberi eredményekkel, pedig minden reggel előadtuk az átkötözés rituáléját. (Én - indulási időpont után 5 perccel, űzött vadként rohangálok egy szál harisnyában. Kinga: szemrehányó, szenvedő mártír tekintettel a nyomomban. Kicsit nehéz kitalálni mit akar, de összejön. Fürdőszoba, hol a betadin... kötés... nem jó... újra... az ujj végét is...nem jó...a csukló szoros... az ujjacska kukucskáljon, mint egy kis anyóka - ez a kötözéstechnika az én specialitásom, asszem az orvosi egyetemen nem tanítják.)
Na, summa summárum Kinga valami botos hadakozás nyomán feldagadt, lilult ujjal érkezett haza. Másnap irány a sebészet. Újra türelmesen végig néztük az végtelenített Tom és Jerry sorozat minden epizódját a váróban, doktornéni ránéz az ujjra, ismerős mondatok "Hát, ez szép...röntgen" Majd eltűnődve megkérdezte Kingától, tudja-e mi lesz a röntgenben. Kinga vigyorogva közölte, hogy igen, nemrég járt ott. A végeredmény elrepedt ujj, sín... Kinga a sebészeti asszisztens nénit is lazán megpróbálta dirigálni, hogyan kellene sínbe tenni az ujját. Asszisztens néni nem hagyta magát... Úgyhogy Kinga most újra hatalmas kötéssel pompázik és Karácsonyig nem tornázhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése