Mi mással kezdhetném, mint a horgászattal. Már csak azért is, mert ez volt a mélyvíz. Eddig mindig egy barátunk segített, most viszont magamra voltam utalva. Sőt, a gyerkőcök is. Először elmentünk egy rendes horgásztóhoz, de bevallom megijedtem a nagy tömegtől, ami a tóparton leste minden mozdulatom. (Itt kb. 5-6 falusi bácsikára kell gondolni :-) Így aztán tovább álltunk, és a Smaragdvölgyben vittük véghez a projectet. az eredmény egy hatalmas hal, ami rögtön elvitte a szerelékem. (Véletlenül sem egy cseppecske halacska, csak én csomóztam rosszul :-) De aztán egész napos türelmes küzdelmünket egy kisebbecske ponty értékelte és a horgomra akasztotta magát.
* * *
Megyerhegyi tengerszem. Ebben biztosak voltunk, hogy nem akarjuk kihagyni. 17 évvel ezelőtt jártunk arra utoljára és emlékeztünk rá, hogy gyönyörű.
Károlyfalva felől másztunk fel. A parkolóban jól "megijedtünk", mert kiderült magánparkoló. 17 éve nem így volt... aztán kiderült, hogy a parkolódíjat le kell kóstolni. Soha életemben nem ittam hat puttonyos aszút. Még a gyerekek is megkóstolták.
Utána kb. 1 km-es hegymászás következett, majd a gyönyörködés. Én rossz gyerekként azonnal lemásztam egy kiálló sziklára, hogy közelebb kerüljek a vízhez, de az okosabbak találtak egy ösvényt, ami a közvetlen vízpartra vezetett.
Lefele menet a Balu tudott egy rövidebb utat :-) Szerintem nem kell részletezni :-) Épphogy a teljes sötétség előtt még visszaértünk a kocsihoz. De olyan finom, édes szedret még soha nem ettünk, amit a szőlő ültetvényeken való átvágásunkkor találtunk.
***
És amikor leszállt a nap elindultunk "őzike-vadászatra". Nagyon szerettünk volna vadakat látni, így többször csavarogtunk, teljesen sikertelenül. De közben megszületett az "Őzike, őzike hol vagy" kezdetű örök sláger. (A vége rendszeresen bográccsal volt kapcsolatban, de ezen a gyerekek mindig nagyon felháborodtak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése