Extrém "sport", avagy telepatikus szervezésem

A 2012 február első hete lényegileg a "jön a fagy, jön a hó, jön a hideg" katasztrófa előrejelzés jegyében telt. Nekem hetekkel ezelőtt sikerült elővennem a legerősebb telepatikus képességem és a hidegrekordokat hozó hétvégére szerveztem meg egy kirándulást. A médiából ömlő rém-előrejelzések hatására végül csak 13-an maradtunk, de nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. (Egyébként a rémítgetések nagy része valóra vált az ország más részein, de amerre mi jártunk, ott csak a hideg bizonyult igaznak)

Péntek délután indultunk a suliból, cél az erdő közepén álló porva-cseszneki turistaház.

A madáron kívül lényegileg csak a vonat járt arra.

Közelben a Cuha patak

A házba érkezéskor pillanatok alatt kiderült: izgalmas kirándulás lesz, ugyanis a szobákban levő vaskályhákba nekünk kell adagolni a fát, ha nem akarunk nagyon fázni. A fiúk nyomban lelkesen és felelősségteljesen vetették magukat a feladatba. A második napra olyan gyakorlottak lettek, hogy néha kabát nélkül is létezni lehetett a házban. És a kéményből gomolygó füst jelezte a fiúk kemény munkáját :-)

 Szombaton a közeli Csesznekre indultunk. A hideget lassan felváltotta a szemerkélő hóesés. Többen inkább jegesmedvének érezték magukat, mint valódi gimnazistának, mire a cseszneki vár falai alá értünk.

A vár tövében álló Lovagvár büfében életem egyik legjobb teáját ittam (vadcseresznye, de lehet, hogy csak a hideg miatt hatott annyira). Ezután megszántam a teától felengedett társaságot és busszal mentünk Zircre, majd onnan kisvonattal a szállásra. 

A fiúk szombat esti kirándulós kalandja után egy újabb éjszaka következett, két óránkénti tűzrakással :-) Vasárnap reggelre viszont hóországban ébredtünk...

Épphogy belejöttünk a hógolyózásba és a csúszkálásba, indultunk haza.

És az út vége...