Illatok...

Kár, hogy nem lehet illatokat, érzéseket megosztani, úgy, mint fényképeket. Ahogy a konyhában lassan átveszi az uralmat a bablevesben fővő füstölt hús illata felett az aranygaluska vaniliássága... A tűzhelyen fővő leves párás melege és a sütő forrósága... Ahogy a délelőtti táncpróba zenéi, arcai keverednek az itthon érzésével... És mindegyiket átszövi a szünet jóleső ígérete... Most lenne jó megállítani az időt!
Úgy érzem, ez illik ide:
http://www.youtube.com/watch?v=4YoEyJJjPIY&feature=related

És a rádióból ez szól (és én titokban tudom, hogy ez az igazi, ami ide illik :-) -- de csak teljes hangerővel ...

http://www.youtube.com/watch?v=o4hOWOvsm3w

Névnapi lakoma

Októberben a 30 egyéb mellett szerepel egy Orsolya név is a naptárban. Az ajándék sereg mellett még egy meglepetés várt: a vasárnapi ebédet magukra vállalták a fiúk. Barackos csirkemellfilé... Hmmm... először olíva olajon megpirították a fűszerezett csirkemellfiléket, aztán tűzálló tálba sorakoztatták. Mindegyikre került egy őszibarack (kompót) és be a sütőbe. Amikor a barack kicsit átsült, akkor az egészet beborították füstölt sajt szeletekkel és vissza a sütőbe...

Nem részletezem. Csak annyit mondanék, hogy csütörtökön az iskolai szülők főztek a suliban marhapörköltet (fantasztikusat). Pénteken pedig az iskola 90 éves fennállása alkalmából kaptunk ünnepi ebédet: vörösboros libasült, muflon-sült (!) és egyéb ínyencségek. De mindegyiket überelte a vasárnapi barackos pulykamellfilé.

 

Kinga, a boszorkány

Úgy tűnik mostanában Kinga körül zajlanak az események...
Két napja sikerült az autó ajtaját az egyik ujjára csapni, aminek eredménye: kék ujj, dagadás, aggódás, hogy leesik a köröm és persze fájás hegyek. Úgyhogy irány a sebészet. amíg várakoztunk, kérdeztem, hogy titokban kicsit nem bánná- e, ha eltört volna az ujja. Én még élénken emlékszem mazochista, vagy tán feltűnési viszketeg kamasz lényemre, akinek a gipsz valami izgalmas dolog volt. (Ma már nincs az a feltűnési vágyam, amiért bármi fájdalmat bevállalnék :-)
Szóval Kinga nem vágyott gipszre. Aztán röntgen és megkaptuk a megnyugtató eredményt: törés nem látható. Ballagunk lefele a lépcsőn és Kinga bevallja: "Azért picit nem bántam volna, ha eltörik"
Újabb sor az orvosnál, aki alaposan végigböngészi a képet és megállapítja: az ujjhegy végén apró repedés. Egy kellemetlen beavatkozás, amit nem nézhettem (nem is akartam, doktor úr szerint AVH-s módszereket idézett). Kinga pedig végig nyöszörgöte, mert nagyon fájt neki... Végül egy hatalmas kötés az ujján, és felmentés tornából egy hónapig.
Hazafele menet aztán minden kiderült: azért nem akarta, hogy eltörjön az ujja, mert akkor begipszelik, az pedig nagyon viszket. Viszont azért akarta, hogy picit mégis eltörjön, hogy ne kelljen tornásznia. Boszorkány a csaj. Pontosan ez lett az eredmény...

Vásárlás Kingával

Na, szóval... Az úgy volt, (illetve úgy lesz :-) hogy Kinga  jövő héten zsúrba megy. Amióta megkapta a meghívót, azóta teljes lelkesedéssel készül a "bulira". És azóta mondja el mindennap, hogy az ajándékot is meg kell venni. Szerencsére megkérdezte az érintettől, hogy mit szeretne. Playmobilt. Úgyhogy ma végre neki vágtunk. Nem ragozom a mai napom, de kb. 7 órát tartottam (jó....tudom. De azért én elfáradtam). Amikor 5-kor hazaértem, ettem valamit (reggeli óta először), elvégeztem néhány sürgető feladatot, majd kocsiba vágtam magam, és Kingával elvonultunk vásárolni. Egyúttal felvettük a listára a fekete nadrág problémakört. Nyugodt voltam. Playmobilt tudok venni. A Tescoban futottunk egy felesleges kört fekete nadrág ügyben, aztán még néhány boltban, de utunk végcélja tekintetében nyugodt voltam. Valami csoda folytán a negyedik bolt után meglett a fekete nadrág, úgyhogy most már tényleg a játékbolt jött. Megtaláltuk. Fél játékboltnyi hosszú polcon a legváltozatosabb playmobilok, meglepetésemre az áruk is elfogadható. Ez volt az a pilanat, amikor lelki szemeim előtt megjelent a vacsora, vetett ágy és a zsúr egyetlen várható problémája, a "mit vegyek fel", de az még messze van... Tehát én határozottan megálltam a polc előtt és vártam, hogy KInga eldönti, hogy királylányos, páncélos vitézes, vagy egy "mittudoménmilyen" playmobilt választ sárkánnyal...
És akkor Kinga megállván a polc előtt rámemelte gyönyörű tekintetét és kijelentette: "Azért biztos, ami biztos én még holnap megkérdezném a Pankától, hogy tényleg playmobilt szeretne-e"

No comment.

Értől az Óceánig

Ady Endre: Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Oceánba.

Ez a vers járt ma a fejemben. Vajon a "nagy, furcsa árokból" el lehet jutni az óceánig? Azt is tudom, hogy Akarom. Magyarul mondjam? :-)

Egy végzős osztály kormányosaként sok mindennel szembesül az ember. És persze rengeteg kérdéssel. Miért kevés az, ha a 37-ből 22-en ott vagyunk a reggeli misén? Miért baj az, ha valaki elmegy fontos dolgokat intézni a 7. óráról? Miért baj az, ha valaki puskázik a magyar dolgozatnál? És még sorolhatnám... És néha úgy érzem, én se tudom a válaszokat. Egyszerűen ott van bennem a "CSAK" És persze ott vannak ezek mellett azok a kérdések, amit csak én teszek fel... Milyen alapon kérem számon rajtuk, hogy ne puskázzanak, ha van, hogy készületlenül érkezem az órára? Milyen alapon kérem számon a misét, ha néha én is elfelejtek a gyerekemre odafigyelni, hogy rendesen bepakolta-e a táskáját, stb.

Érzem, milyen kellemes a meleg, langyos, káka-lakta víz. Jó benne. Elnyúlni, lehunyni a szemem és álmodozni, a jó, meleg, langyos vízben. De valami huncut szellő elhozza az Óceán sós illatát. És kapitányként az Óceánon akarom látni a hajóm és minden matrózát. És persze magamat is :-)

"Akarom, mert ez bús merészség/akarom, mert világ csodája..."