A kerettörténet hosszabb, itt álljon csak egy morzsa belőle.
Délután véletlenül kezembe került egy könyv (Nem ez a véletlen, hanem az, hogy melyik). Lapozgattam és egy fényképen ismerős arcot láttam. Beleolvastam. És egy idézetet idemásolok...
"Még egy csuda helyet megmutatott az állomásfőnök. Kinyitott a peronon egy magas, ugyanolyan, zöldre festett ajtót, mint a többi. Mögöttünk vonatok, siető emberek. Beléptünk. Elfeledett világ várt az ajtók mögött....Velencei tükrök, gipszdíszek, aranyozott kárpit, míves rézkilincsek, metszett üvegablakok - a királyi váróterem. Az uralkodó pár, Sissi és Ferenc József számára készült ez a váró, azóta is sok méltó és méltatlan nagyság fordult meg benne." ..." Amikor kimentünk a peronra és becsukta a királyi váróterem ajtaját, még valamit mutatott az állomásfőnök - Nézzen az ajtó fölé! - mondta. Fönt aranyos betűkkel ez állt: Viribus unitis. Az állomásfőnök le is fordította. Ennyit tesz latinul: Egyesült erővel. Üzenet ez is, elfelejtett üzenet. Felidézhetnénk!"
És már nem akarok keseregni, Ézsaut és az ő lencséjét emlegetni. Az a vonat elment :-D De legalább annyi maradjon meg, hogy Viribus unitis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése