Mire jó a közös étkezés? Arra, hogy együtt a család és sosem hallott történetek bukkannak fel a múltból. A mai vacsora is ilyen volt... Nem tudom, honnan került szóba Varga Mihály (Andris osztálytársa, kitalált névvel :-), csak Andris kommetárjára kaptam fel a fejem: "...a barátom. Most már. Előtte nem volt az, de összeverekedtünk, aztán kibékültünk és most már a barátom" A verekedések valahogy eddig kimaradtak a család szocializációs eszköztárából, így nem hagytam annyiban. "Mással is verekedtél már?"
Andris: "Nem osztálytárs is számít?" - Elhűltem.
"Igen"
"Ha egyszerre több gyerekkel verekedtem az hánynak számít? Verekedésenként, vagy gyerekenként számít?"
Itt már csak kapkodtam a levegőt. Mindenestre a történtek elmesélése után úgy tűnik, hogy Andriskát kár volt féltenem, hogy majd piszkálják az új iskolában. Az osztálytársán kívül még négy nála nagyobb ifjúval keveredett összetűzésbe, de miután beleharapott az egyikbe és leszálltak róla, elmúlt a verekedhetnéke. A jelek szerint egy elszakított póló és egy harapásnyom let az affér eredménye, egyik sem Andrisnál. Mindig meg tudnak lepni a gyermekeim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése