Kinga boszorkánysága - 2

Úgy tűnik Kinga elégedetlen az ujja körüli októberi eredményekkel, pedig minden reggel előadtuk az átkötözés rituáléját. (Én - indulási időpont után 5 perccel, űzött vadként rohangálok egy szál harisnyában. Kinga: szemrehányó, szenvedő mártír tekintettel a nyomomban. Kicsit nehéz kitalálni mit akar, de összejön. Fürdőszoba, hol a betadin... kötés... nem jó... újra... az ujj végét is...nem jó...a csukló szoros... az ujjacska kukucskáljon, mint egy kis anyóka - ez a kötözéstechnika az én specialitásom, asszem az orvosi egyetemen nem tanítják.)

Na, summa summárum Kinga valami botos hadakozás nyomán feldagadt, lilult ujjal érkezett haza. Másnap irány a sebészet. Újra türelmesen végig néztük az végtelenített Tom és Jerry sorozat minden epizódját a váróban, doktornéni ránéz az ujjra, ismerős mondatok "Hát, ez szép...röntgen" Majd eltűnődve megkérdezte Kingától, tudja-e mi lesz a röntgenben. Kinga vigyorogva közölte, hogy igen, nemrég járt ott. A végeredmény elrepedt ujj, sín... Kinga a sebészeti asszisztens nénit is lazán megpróbálta dirigálni, hogyan kellene sínbe tenni az ujját. Asszisztens néni nem hagyta magát... Úgyhogy Kinga most újra hatalmas kötéssel pompázik és Karácsonyig nem tornázhat.

Illatok...

Kár, hogy nem lehet illatokat, érzéseket megosztani, úgy, mint fényképeket. Ahogy a konyhában lassan átveszi az uralmat a bablevesben fővő füstölt hús illata felett az aranygaluska vaniliássága... A tűzhelyen fővő leves párás melege és a sütő forrósága... Ahogy a délelőtti táncpróba zenéi, arcai keverednek az itthon érzésével... És mindegyiket átszövi a szünet jóleső ígérete... Most lenne jó megállítani az időt!
Úgy érzem, ez illik ide:
http://www.youtube.com/watch?v=4YoEyJJjPIY&feature=related

És a rádióból ez szól (és én titokban tudom, hogy ez az igazi, ami ide illik :-) -- de csak teljes hangerővel ...

http://www.youtube.com/watch?v=o4hOWOvsm3w

Névnapi lakoma

Októberben a 30 egyéb mellett szerepel egy Orsolya név is a naptárban. Az ajándék sereg mellett még egy meglepetés várt: a vasárnapi ebédet magukra vállalták a fiúk. Barackos csirkemellfilé... Hmmm... először olíva olajon megpirították a fűszerezett csirkemellfiléket, aztán tűzálló tálba sorakoztatták. Mindegyikre került egy őszibarack (kompót) és be a sütőbe. Amikor a barack kicsit átsült, akkor az egészet beborították füstölt sajt szeletekkel és vissza a sütőbe...

Nem részletezem. Csak annyit mondanék, hogy csütörtökön az iskolai szülők főztek a suliban marhapörköltet (fantasztikusat). Pénteken pedig az iskola 90 éves fennállása alkalmából kaptunk ünnepi ebédet: vörösboros libasült, muflon-sült (!) és egyéb ínyencségek. De mindegyiket überelte a vasárnapi barackos pulykamellfilé.

 

Kinga, a boszorkány

Úgy tűnik mostanában Kinga körül zajlanak az események...
Két napja sikerült az autó ajtaját az egyik ujjára csapni, aminek eredménye: kék ujj, dagadás, aggódás, hogy leesik a köröm és persze fájás hegyek. Úgyhogy irány a sebészet. amíg várakoztunk, kérdeztem, hogy titokban kicsit nem bánná- e, ha eltört volna az ujja. Én még élénken emlékszem mazochista, vagy tán feltűnési viszketeg kamasz lényemre, akinek a gipsz valami izgalmas dolog volt. (Ma már nincs az a feltűnési vágyam, amiért bármi fájdalmat bevállalnék :-)
Szóval Kinga nem vágyott gipszre. Aztán röntgen és megkaptuk a megnyugtató eredményt: törés nem látható. Ballagunk lefele a lépcsőn és Kinga bevallja: "Azért picit nem bántam volna, ha eltörik"
Újabb sor az orvosnál, aki alaposan végigböngészi a képet és megállapítja: az ujjhegy végén apró repedés. Egy kellemetlen beavatkozás, amit nem nézhettem (nem is akartam, doktor úr szerint AVH-s módszereket idézett). Kinga pedig végig nyöszörgöte, mert nagyon fájt neki... Végül egy hatalmas kötés az ujján, és felmentés tornából egy hónapig.
Hazafele menet aztán minden kiderült: azért nem akarta, hogy eltörjön az ujja, mert akkor begipszelik, az pedig nagyon viszket. Viszont azért akarta, hogy picit mégis eltörjön, hogy ne kelljen tornásznia. Boszorkány a csaj. Pontosan ez lett az eredmény...

Vásárlás Kingával

Na, szóval... Az úgy volt, (illetve úgy lesz :-) hogy Kinga  jövő héten zsúrba megy. Amióta megkapta a meghívót, azóta teljes lelkesedéssel készül a "bulira". És azóta mondja el mindennap, hogy az ajándékot is meg kell venni. Szerencsére megkérdezte az érintettől, hogy mit szeretne. Playmobilt. Úgyhogy ma végre neki vágtunk. Nem ragozom a mai napom, de kb. 7 órát tartottam (jó....tudom. De azért én elfáradtam). Amikor 5-kor hazaértem, ettem valamit (reggeli óta először), elvégeztem néhány sürgető feladatot, majd kocsiba vágtam magam, és Kingával elvonultunk vásárolni. Egyúttal felvettük a listára a fekete nadrág problémakört. Nyugodt voltam. Playmobilt tudok venni. A Tescoban futottunk egy felesleges kört fekete nadrág ügyben, aztán még néhány boltban, de utunk végcélja tekintetében nyugodt voltam. Valami csoda folytán a negyedik bolt után meglett a fekete nadrág, úgyhogy most már tényleg a játékbolt jött. Megtaláltuk. Fél játékboltnyi hosszú polcon a legváltozatosabb playmobilok, meglepetésemre az áruk is elfogadható. Ez volt az a pilanat, amikor lelki szemeim előtt megjelent a vacsora, vetett ágy és a zsúr egyetlen várható problémája, a "mit vegyek fel", de az még messze van... Tehát én határozottan megálltam a polc előtt és vártam, hogy KInga eldönti, hogy királylányos, páncélos vitézes, vagy egy "mittudoménmilyen" playmobilt választ sárkánnyal...
És akkor Kinga megállván a polc előtt rámemelte gyönyörű tekintetét és kijelentette: "Azért biztos, ami biztos én még holnap megkérdezném a Pankától, hogy tényleg playmobilt szeretne-e"

No comment.

Értől az Óceánig

Ady Endre: Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el S befut a szent, nagy Oceánba.

Ez a vers járt ma a fejemben. Vajon a "nagy, furcsa árokból" el lehet jutni az óceánig? Azt is tudom, hogy Akarom. Magyarul mondjam? :-)

Egy végzős osztály kormányosaként sok mindennel szembesül az ember. És persze rengeteg kérdéssel. Miért kevés az, ha a 37-ből 22-en ott vagyunk a reggeli misén? Miért baj az, ha valaki elmegy fontos dolgokat intézni a 7. óráról? Miért baj az, ha valaki puskázik a magyar dolgozatnál? És még sorolhatnám... És néha úgy érzem, én se tudom a válaszokat. Egyszerűen ott van bennem a "CSAK" És persze ott vannak ezek mellett azok a kérdések, amit csak én teszek fel... Milyen alapon kérem számon rajtuk, hogy ne puskázzanak, ha van, hogy készületlenül érkezem az órára? Milyen alapon kérem számon a misét, ha néha én is elfelejtek a gyerekemre odafigyelni, hogy rendesen bepakolta-e a táskáját, stb.

Érzem, milyen kellemes a meleg, langyos, káka-lakta víz. Jó benne. Elnyúlni, lehunyni a szemem és álmodozni, a jó, meleg, langyos vízben. De valami huncut szellő elhozza az Óceán sós illatát. És kapitányként az Óceánon akarom látni a hajóm és minden matrózát. És persze magamat is :-)

"Akarom, mert ez bús merészség/akarom, mert világ csodája..."

Iskola kezdés

Újra szeptember. Újra iskola. Este vacsoránál Kinga énekelget: "Fürge róka lába, le van amputálva"
Én: "Ezt hol tanultad?"
Kinga: "Az iskolában. Nemcsak szórakozni járok oda, tanulni is szoktam"

Lehet, hogy Kinga számára az iskola 45 perces szórakozások és 15 perces tanulások váltakozása?

Csokis süti saját levében

Szombat délben a családra rátört az édesség éhség, de se pénz, se fegyver, se paripa, vagyis nem volt anyagi forrás az édesség beszerzésére és a kamra is nélkülözött olyan alapvető hozzávalókat, mint a tojás. Nekifeküdtem az internetnek és a következőt találtam az nlcafe.hu oldalon:

Csokis süti saját lében / alchri



1 bögre liszt / kb 2,5 dl./ 1 tk. sütőpor,1 csip. só ,3/4 bögre cukor,1/4bögre kakaópor,1/2 bögre tej, 5 dkg olvasztott vaj
az öntet : 3/4 bögre barna cukor, 1/4 bögre kakaópor,1és1/4 bögre forróvíz.


A fentieket összekeverjük és egy kisméretű de magasabb peremű jénaiba öntjük a nyers tészta tetejére öntjök a cukros forróvizes kakaóporos öntetet és tűpróbáig sütjük kb. 30 perc. A süti mikor kész az öntet lemegy az aljára és sürű csokimáz lesz belőle. nagyon fini többször is sütöttem

Kép érthető okokból nincs. Egyszerűen hamarabb elfogyott, minthogy megtaláltam a fényképezőt. Ja, és a kamra szűkössége miatt én a barna cukor helyett is sima kristályt használtam. Huh...és nem túlzás az "aljára lement csokimáz". Tényleg :-)

Első piténk

Kingával vasárnap nekiláttunk életünk első pitéjének. Igen, még én se sütöttem... Alapvetően idegenkedem a "kinyújtom a tésztát és tepsibe teszem" művelettől, mert valahogy soha sem sikerül. Illetve ez múlt idő, mert mostanában sütőpapíron nyújtom ki a tésztát és így könnyen a tepsibe kerül.

Tehát a hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 1 tojás
• tejben megfutatott élesztő
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál cukor
• csipet só

A felsoroltakat össze kell gyúrni (ha szükséges tejföllel, tejjel kiegészítve nekünk nem kellett) és két cipóba osztani. Most jön az emlegetett vékonyra nyújtás, tepsibe ügyeskedés. Meg kellen hinteni morzsával, mi cukros dióval tettük. (Pszt...Kingának azt lódítottam, morzsa, mert nem szereti a diót. De utólag senki sem tiltakozott és vasárnap estére egy morzsa sem maradt :-)
Ezután jöhet a töltelék, nekünk jelen esetben két üveg alma befőtt. Még ezt is meghintettem cukros-fahéjjas dióval és rákerült a másik vékonyra nyújtott tészta lap (azt is sütőpapíron nyújtottam, így van egy félig használt sütőpapírunk, de eltettem, remélem nem ment teljesen pocsékba). Tojásfehérjével megkentük a tetejét, villával megszúrkáltuk és előmelegített sütőben megsütöttük.

Azért a vasárnapi ebédben betöltött szerepére tekintettel készítettünk hozzá  vanilia krémet és tejszínhabot.

Szeged - 2. nap

Még júliusban Szegeden töltöttünk majdnem egy hetet. Az első napot már korábban elmeséltem, azonban hiába puskáztam az elkészített képekből, kifelejtettem egy kitérőt. Amíg a többiek Kecskemétről egyenesen Szegedre mentek, mi megálltunk a Balástya közelében levő hindu templomnál. Érdekes gyöngyszem volt, különösen a kényelmes, újnak tűnő bekötőút tetszett, amit a kitett táblák szerint Uniós forrásokból építettek. Lehet, hogy csak én derülök a nagy magyar Alföldön épült hindu templomhoz Európai uniós forrásokból épült út láttán?

De visszatérek a szegedi túra második napjára: délelőtt az állatkert/vadaspark volt napirenden. Magyarország legnagyobb alapterületű állatkertje nagy élmény volt mindannyiunknak. Volt egy-két jószág, ami csak itt látható. Mint például az albino kenguru (Igen, ez itt lent nem nyuszi, hanem kenguru :-)

Albinó kengur

A szurikáták más okból emlékezetesek: egyik, a társaságban levő gyermek beejtette a fényképezőgépét a szurikáták közé. Gondolkozás nélkül átvetett magát a kerítésen és utánaugrott... Azért szerencse, hogy nem a tigrisek-hez ejtette.

Szurikáta

A vadaspark után ebéd majd a zsinagóga következett. Fiaim nem engedik, hogy a kipás képeiket mutogassam, ezért csak néhány villanás a zsinagóga belsejéből...

 

Azért is különlege az utolsó kép, mert most sikerült magam számára elfogadhatóan üvegablakot fényképezni :-) Lassan megtanulom a gépet használni...

Este a gyerekek még kergették a labdát, mi felnőttek csak pihegtünk...

Horgászat

Mennyi mindennel tartozom... A szegedi nyaralás folytatása, egy gyümölcsleves és zsemlék is várnak arra, hogy megmutassam őket. De most legfrisseb élményem szeretném elmenteni a későbbiekre: tegnap horgászni voltunk. Régi vágyunk ez a nagy fiúkkal, de valahogy soha nem jutottunk hozzá. Tegnap egy régi barátunk "felkarolt" és az ő két nagy fiával és az én két nagy fiamal nekivágtunk. Szó, ami szó a felszerelesünk sok kívánni valót hagyott maga után, de szerencsére Mesterünk profi volt, így midnennel kisegített illetve megtanított. Nagy fogással nem dicsekedhettünk...

Andris nagyobb fogással is dicsekedhet: hol a parti fűzfákat, hol a nádast sikerült horogra akasztania, így jópár horgot elhagytunk. (Hmmm...elképzelem, amint egy szegény madár a fűzfatetején bekapja a szimpatikus csont-kukacot, majd ezzel együtt a horgot...) Persze volt ilyen a vízben is: egy hal valószínűleg letépte a teljes szerelésket egy horgász botjáról, úszóstól...De ez különösebben nem zavarta, úgyhogy időnként elvonult előttünk egy úszó... Húúú... A kísértet úszó legendája.

Remélem ennek a történetnek még lesz folytatása. Itt arra próbáltam célozni, hogy szeretnék még horgászni. Persze ennek feltételei vannak: le kell vizsgáznom, tökéletesíteni a felszerelést. De megfertőződtünk...:-)

Demokrácia

Vettem egy nagy levegőt és egész napra minden Tv és számítógép alapú eszközt letiltottam a gyerekeim körében. Az első egy óra kemény volt, de aztán belekezdtek egy játékba, amiből csak annyi volt világos, hogy van egy polgármester és vannak a többiek, mindeféle engedélyekkel, boltokkal, stb. Az egész rendben is ment, estig. Ekkor már a fáradtság jelei ütköztek ki a csapaton és Bazsinak elege lett a polgármesterségből. Tárgyalások kezdődtek, hogy ki legyen a következő. Végül is jelentős közelharc után Bazsi nemes egyszerűséggel (és minden demokratikus elvet nélkülözve) egyszerűen kiszmolta, hogy Laci lesz a következő. Na, az örök ellenzék KInga máris tüntetésbe kezdett: "Lázadjunk, úgyis, úgyis!" (A Madagaszkár film, "Riszálom úgyis, úgyis" dallamára :-) Végül is sikerült elérnünk, hogy az új Polgármester kapjon egy esélyt.
Aztán a fáradtság legyűrte a csapatot. Laci, a Maffia-főnök, a harcra kész FőEgér, elkeseredetten üldögélt a lépcső alján. Amikor mellé ültem, a nyakamba borulva, nagyon keservesen sírva fakadt "Csak azért nem fogadják el őt polgármesternek, mert ő a legkisebb". Nehéz lehet a családban a legkisebbnek lenni... Mindig a legkisebbnek... (Persze azért a legkisebbet se kell félteni, Polgármesteri bukásában az is közre játszott, hogy némileg zsarnok volt és többek közt a legjobb TV néző fotelból felparancsolta a polgárkat, mondván, hogy ő a Polgármester :-)

Szeged - 1. nap

A "Családossal" (=kb. 8 családból álló közösség, ez azt jelenti 21 gyerek és 16 felnőtt) idén Szegeden voltunk. Vasárnap indultunk, zuhogó esőben. a találkozó Kecskeméten, a játékmúzeum előtt volt. Nem dobott fel minket az első szobor, ami "szembe jött":

Reméltük, hogy az "Esőkérő" nem határozza meg egész nyaralásunk. (Hát... izé... reménykedni lehet) A gyerekek hamar belevetették magukat az "agyag-tál" készítő kézművesfoglalkozásba, a felnőttek pedig a retro-feeling-be.

Hiába reméltük, hogy az agyagozás alatt az eső elunja magát és máshol szórakoztatja a túrázókat, nem jött be. Úgyhogy borongós-szomorkodós időben barangoltunk Kecskeméten. Nem hagytuk ki a Városházát...

A Cifrapalotát (és bármennyire közhelyes, elénekeltük, hogy Cifra palota, zöld az ablaka...)

Kecskemét után alig vártuk, hogy átfagyva, átázva megérkezzünk a szállásra: Szegedre. A szállás elfoglalása és a kicsomagolás után a Ferencestemplomban vártak minket: idegenvezetéssel, utána mise.