Rakott krumpli - másképp

Ez a hét úgy alakult, hogy vendégeink is vannak, így 7 éhes bendőt kell jóllakatnom. Közben nekem is elkezdődött a suli, így időmilliomos továbbra sem vagyok.
Mára rakott krumplit gondoltam ki, de egyszer régen olvastam valahol egy receptet és azt szerettem volna valóra váltani. Persze most sehol sem találtam...
Az emlékekből született a következő alkotás:
Krumplit héjában megfőztem, megpucoltam és nagyon vékonyra felkarikázva letettem egy réteget a kizsírozott tepsibe. Közben megpirítottam apróra vágott bacon szalonnát és sonkát. Ezzel szórtam meg a krumplit. Tejfölt összekevertem fél kiló túróval, reszelt sajttal és egy kis tejjel, hogy folyósabb legyen. Ez került a sonka tetejére, majd újra krumpli. Szerencsére a sót sem felejtettem ki, sőt egy kis fokhagyma is került bele... Mennyiségeket azért nem írok, mert annyit használtam, amennyi itthon volt (kb. 30 dkg sonka és 30 dkg bacon, fél kiló túró és egy nagy vödör tejföl). A fölső réteg krumpli újra megkentem tejföllel, megszórtam sajttal és egy kis kimaradt baconnal megszórtam.

Be a sütőbe...... Megint az a kategória volt, hogy jobb lett, mint amennyi :-) A gyerkőcök bánatosan nézték az üres tepsi alját...

Kép értelemszerűen nincs :-)

Ajándék nap

Bár egy korábbi bejegyzésemben már búcsúztattam a nyarat, azért nem engedtük el annyira egyszerűen. Tegnap összecsomagoltam a gyerekeket (Kingát némi terror árán :-), és irány a Velencei tó. A víz kifejezetten kellemes volt, gyerekek élvezték és Kinga nyerte a snapszer partit. Dél fele pedig legnagyobb megelepetésünkre elkezdődött valami Európa nap. Karaoke, vetélkedő és fellépő "sztárvendégek" :-) Csézi és a Desperado, illetve az előbb említett programok sem hozták különösebben lázba a családos, fürdőruhás népet. Bár, szerintem joggal nem lelkesedtünk, de az előadók becsülettel teljesítették a szerződésben vállaltakat (gondolom én). Viszont beharangozták Falusi Mariannt is, akire már én is kiváncsi voltam :-) Bár, az újabb "nyomjunk egy playbacket, aztán húzzunk haza" típusú dolgokból kicsit elegem volt. Nemcsak a mai délutánra gondolok, a nyáron volt szerencsénk néhányhoz... Végre megérkezett Falusi Mariann, felment a színpadra...És ott volt. Énekelt. Nem is akárhogy. Kommunikált velünk. nem is akárhogy. És ahogy a New York, New York-ot énekelte... Libabőrös lettem.

Sőt, amikor nem figyeltem a gyerekek is együtt énekelték a számokat. Fantasztikus élmény volt!!!
Háttérben a szörfösök, Velencei tó...

A vonatunk közben elment, de egy cseppet sem bántuk, mert így Andris visszacsobbant és a lemenő nap fényében szinte egyedül fürdött.

Egy pompás grillezett hot-doggal fejeztük be a napot. Az ajándék napot a Nyártól.

Bagett

Még nyár közepén találtam egy bagett receptet valamelyik újságban. Ott motoszkált a tudatalattimban, most hétvégén elhatároztam, hogy kipróbálom. De addigra az újságot nem találtam :-) Így végül is a "szokásos" kenyér tészta receptemmel készítettem el:

50 dkg liszt
só, cukor
1 dl olíva olaj
1 szárított élesztő
tej

A kenyérdagasztó géppel bedagasztottam, majd három bagettet formáztam belőlük. Amíg kelt a tészta, tovább kutattam az újság után és sikerrel megtaláltam, úgyhogy ha a recept nem is, a folyamat befejező része egyezett.

A három bagettet még 45 percig kelesztettem (sütőpapírt tettem alájuk és úgy igazítottam, hogy közöttük megcsípve kicsit felemeltem, így egymást tartották a bagettek, de nem ragadtak össze). A sütőt előmelegítettem és egy tepsi vizet tettem az aljára. A bagetteket megspricceltem vízzel, mielőtt a sütőbe tettem volna, majd az első öt percben még kétszer fröccsköltem őket. A sütés hőfokát nem találtam el, mert a tetejük hamar pirulni kezdett, ezért csak alsó sütést állítottam be és mérsékeltem a hőmérsékletet. Az eredmény: a bagettek pillanatokon belül eltűntek, ahogy ehető hőmérsékletűre hűltek.

 A képet Kinga készítette, szerinte még kellett volna egy hatalmas sütőkesztyű is, de az sajnos nem volt :-)

Csirke, amire érdemes várni

Egyszer régen olvastam egy receptet, amiben sörös dobozra csirkét ültettek és úgy sütötték meg. Elkezdtem böngészni a neten. Több posztot és receptet végig olvasva végül elhatároztam, hogy én is nekilátok. Az egyikben még egy különleges mázat is kapott a csirke, lehet hogy majd egyszer azt is megpróbálom, a másiknál pedig a recept után ott ragadtam. (Bocs, az elsőnél is, csak azt a máz miatt szerettem volna mindenképpen kiemelni :-) Persze ennél jóval több változat forog a neten...

Egy nappal előbb kezelésbe vettük a csirkét, fűszerkeveréket összekevertem olíva olajjal és Laci alaposan bekenegette vele az áldozatot.

Betettük egy napra a hütőbe, bízva benne, hogy jó alaposan bepácolódik. Ma újra átdörzsöltem fűszerrel, és kibontottam egy doboz sört. A felét Balu önfeláldozóan megitta, a maradékba rozmaringot és kakukkfüvet szórtunk, majd ráültettük a csirkét.

Alufóliába csomagoltam...

...és be a sütőbe. Itt jött a dolog kritikus része, mert az eredeti receptekben 45 percet olvastam, de annyi idő eltelte után még meglehetősen éretlennek bizonyult az állat. Meglocsolgattam egy kis sörrel, újra lekentem fűszeres olajjal, hogy az alufólia ne ragadjon rá. Visszacsomagoltam, és vissza a sütőbe. Kb. újabb 45 perc után viszont tökéletesnek mutatkozott. Kicsit még pirítottam alufólia nélkül, de aztán tálaltunk, mert a család már nagyon éhesnek mutatkozott. Egy kis különlegesség is került mellé: körtés-áfonyás chutney, de az egy másik bejegyzés témája lesz :-)

Búcsú a nyártól

Nekem a nyár akkor kezdődik, amikor az Akarattya utáni alagútból kibukkanva kitárul a Balaton. Akkor érzem: "Igen, nyár van". És nekem a nyár akkor ér véget, amikor az Akarattya előtti alagútnál utolsó pillantást vetünk a Balatonra.

Minden jel arra mutat, hogy ezen a nyáron ez volt az utsó igazi hétvége.

Gyerekekkel töltöttünk Almádiban két napot. Bár nem volt kánikula, a strandra eljutottunk.

Jókat snapszerotunk és a nap végén lesétáltunk a Borfesztiválra, ahol Vastag Csaba személyesen tette tiszteletét. Az összekötő szövegek elég zavarosak voltak, de a hangja elvarázsolt. Persze, lehet hogy a hely és a hangulat tette.

Ezt a képet Bazsi készítette önfeláldozóan. Azért ő, mert ő látott el egyedül a tömeg felett.
Nem bírtuk végig a tömegnyomort, úgyhogy elindultunk hazafelé. Amikor a hegyoldalban, a az egyik fordulóban kifogyott belőlünk a szusz, leültünk az egyik lépcsőfordulóra. Felhallatszott Vastag Csaba: Azért vannak a jóbarátok... Előttünk a Balaton és egy csodálatos ezüst híd.

A kép nem tökéletes, mert telefonnal készült...

Másnap reggel strand és haza. És az utolsó pillantás a Balatonra...

Bögrés muffin

Sajnos a konyha felujítás során elveszett a receptes füzetem. Nemcsak azért sajnálom, mert az elmúlt évek gyűjteménye volt benne, hanem sok más emlék is. pl. az az alufólia darab, amibe Kingának tízóraira egy sütit csempésztem az uzsijába. Ő pedig ráírta, hogy szeretlek és úgy tette vissza az üres papírt az uzsonnás dobozba.

De nem a veszteségen szeretnék keseregni, csak megosztani az elhatározásom, hogy elmentem ide a megsütött/elkészített ételek receptjét, hátha így nem vesznek el. Persze ragasztani ide sem tudok...

Tehát, ma rám tört a süssünk valamit gyorsan egyszerűen érzés. Nehezítve azzal a ténnyel, hogy még nincs mérleg a könyhában. Ezen feltételeknek megfelelve találtam a következő receptet a mindemegett.hu oldalon, méghozzá itt.

Bögrés muffin - alaprecept

2 bögre liszt
1 cs. sütőpor
1 cs. vaníliás cukor
1 tojás
3/4 bögre olaj
1/2 bögre cukor
1 bögre tej

Amivel én felturbóztam: maradék marcipános merci csoki, feldarabolva, baracklekvár és egy evőkanál rum. Viszont tejből nem kellett egy csésze. Csak annyit tettem hozzá, amennyi szükséges volt. Szerintem legközelebb egy kicsit több cukrot elbírna...

Műveltségi vetélkedő

Gyerekek előhúztak egy régi társasjátékot és hétvégén boldogan játszottak vele. Hol jobban, hol kevésbé tudták a válaszokat a műveltségi kérdésekre (Pl. Melyik az a reformkori politikus, aki Monokon született?, stb)
Az alábbi párbeszéd lenyűgözött:
Kérdés: Ki írta a Négy évszakot?
Csend
Válasz (a megfejtések alapján): Antonio Vivaldi
Fiú1: Jaaa....tényleg, az egy dal, pedig én azt hittem vers.
Andris: Azt hiszem, mi énekeltük is a kórussal....

Tárkonyos raguleves

Forró olajon megpirítottam az apróra vágott hagymát, majd hozzá tettem az apróra felkockázott sertéscombot (nem írok mennyiséget, mert bevallom ez úgy készült, hogy annyi ment bele, amennyi itthon volt, kb 0,8 - 1 kg 6 személyre, de így jó gazdag lett :-). Fehéredésig pirítottam, tettem hozzá fagyott bébirépát, egy kis zöld paprikát, paradicsomot. Kellett volna még bele gomba, fehérrépa, de az sajnos nem volt itthon.
Fűszerek: tárkony, durvára őrölt bors, babérlevél és petrezselyem
Felöntöttem a zöldborsó konzerv levével és annyi vízzel, hogy szimpatikus mennyiség legyen :-) Sóztam és hagytam főni. amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a borsót is.

Ui: Amikor utánaolvastam (természetesen utólag :-) akkor kiderült, hogy mustáros-tejfölös habarással illett volna besűrítenem. A mi levesünkről elég lé főtt le, hogy így is jó sűrű volt és elfogyott. De legközelebb nem felejtem el :-)