Csirke, amire érdemes várni

Egyszer régen olvastam egy receptet, amiben sörös dobozra csirkét ültettek és úgy sütötték meg. Elkezdtem böngészni a neten. Több posztot és receptet végig olvasva végül elhatároztam, hogy én is nekilátok. Az egyikben még egy különleges mázat is kapott a csirke, lehet hogy majd egyszer azt is megpróbálom, a másiknál pedig a recept után ott ragadtam. (Bocs, az elsőnél is, csak azt a máz miatt szerettem volna mindenképpen kiemelni :-) Persze ennél jóval több változat forog a neten...

Egy nappal előbb kezelésbe vettük a csirkét, fűszerkeveréket összekevertem olíva olajjal és Laci alaposan bekenegette vele az áldozatot.

Betettük egy napra a hütőbe, bízva benne, hogy jó alaposan bepácolódik. Ma újra átdörzsöltem fűszerrel, és kibontottam egy doboz sört. A felét Balu önfeláldozóan megitta, a maradékba rozmaringot és kakukkfüvet szórtunk, majd ráültettük a csirkét.

Alufóliába csomagoltam...

...és be a sütőbe. Itt jött a dolog kritikus része, mert az eredeti receptekben 45 percet olvastam, de annyi idő eltelte után még meglehetősen éretlennek bizonyult az állat. Meglocsolgattam egy kis sörrel, újra lekentem fűszeres olajjal, hogy az alufólia ne ragadjon rá. Visszacsomagoltam, és vissza a sütőbe. Kb. újabb 45 perc után viszont tökéletesnek mutatkozott. Kicsit még pirítottam alufólia nélkül, de aztán tálaltunk, mert a család már nagyon éhesnek mutatkozott. Egy kis különlegesség is került mellé: körtés-áfonyás chutney, de az egy másik bejegyzés témája lesz :-)