Sütis kalandok

Nagyobb gyermekeim iskolájában három helyen is vállaltam süti sütést. Úgyhogy a vasárnap délutánt erre szántam. Egyrészt alkottam egy nagyon finom almásat, de ez sajnos formátlan lett. Nem elküldhető minősítést kapott. de pillanatok alatt elfogyott :-)
A következő alkotás egy némileg babrás háromrétegű sütemény lett. Az utolsó réteg zselatinból készült, amit előkészítettem és vártam a megfelelő állag kialakulását. Közben beesteledett és én aznap még nem voltam misén, így felkerekedtem. Az előzetes vizsgálatok alapján úgy ítéltem meg, hogy a zselatin pont jó lesz, amikor hazaérek. Mise után térden álló férj fogadott: segíteni akart és ráöntötte a zselatint a sütire. A süti cupp.... beszippantotta az összes zselatint :-) Második adag süti stornó.
De semmi vész, mert vasárnap délután készült egy hatalmas adag pizzás csiga is, amit tiltó listára helyeztem, bár gyermekeim kitartóan köröztek körülötte.
De amire nem voltam felkészülve: amíg misén voltam Bazsi hazaérkezett a két napos lelkigyakorlatról és nem volt tisztában a tiltólistával, úgyhogy boldogan rávetette magát a pizzás csigára. Többi ygermekem pedig azt hitte, megszűnt a tiltólista... Miséről hazatérvén, térdeplő férj vallomását túlélvén pillanatok alatt szembesültem az utolsó süteményes tálca ürességével is.
Szerencsére hétfő reggel 6kor nyit a piacon a kisbolt: vettem egy adag muffint (tele mindenféle rémes adalékanyagokkal :-), csokimázt, szórócukrot és otthon körülbelül negyedóra alatt gyönyörű cukorszórásos házi muffinokat varázsoltam. :-)

Később azért még egy zselatinnal javítottam a babrás sütin, úgyhogy nekünk ízlett (Szerintem nagyságrenddel finomabb mint a bolti, adalékanyagos muffin :-) Remélem gyermekeim tanárai nem olvassák a blogot :-) De a rászánt idő és törődés meg volt...

Napi Bazsi - 2 + egy kis Kinga :-)

Találtunk egy kötőgépet, nagy nehezen rá is jöttem, hogyan működik. Az elmúlt napok a kötés jegyében teltek.
Ma este mással foglalkoztam és Andris sündörgött a kötőgép közelébe...
A: "Ez hogy működik?"
Én: "Mindjárt megmutatom..." (= épp mást csinálok, eszem ágában sincs abbahagyni)
A:"Hogy műűűűűűűűűűködik?"
Bazsi: "Azt az izét tologasd jobbra-balra. Anya mindjárt ideges lesz és megcsinálja helyetted."
****
Scrabble-zünk. Vitatott szó esetén kell egy értelmes, magyar mondatot mondani amiben az a szó szerepel és ez alapján döntjük el, hogy elfogadjuk-e vagy sem. Andris által kirakott szó a vőinké volt és némi vita után vártuk a mondatot.
Bazsi megoldása: "Andris a scrabble-ben a vőinké szót rakta ki"
****
Kingával sétálunk, mutatom neki, hogy itt dolgozik a keresztapja. Kérdi Kinga, hogy mit csinál.
Én: "Villanyszerelő"
Kinga:"Akkor neki feszültséggel teli lehet a munkája. De nagyon felvillanyozó..."

Napi Bazsi

Én: Tanultál törit?
Bazsi:Igen
Én:És mit tanultok?
Bazsi: Én vagy az osztály?

Pilisszentlászló

Vasárnap hosszas gyermeki unszolásra elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet. Pilisszentlászlóról kiindulva mentünk egy - nekünk hatalmasnak tűnő - kört, érintve Sikáros rétet. Úgy számoltuk kb. 10 km-t sikerült megtennünk a nyárvégi fényekben ragyogó erdőben (húúú, költői :-) igazából arra céloztam, hogy még nem az őszi színek pompáztak, de azért szép volt :-)

Kinga talált egy "kavicsot" = kb. 10 kilós követ, amit elhatározott, hogy haza visz. De persze a sebességünk így nulla körülire csökkent, így Balu cipelte végül.

Az egyik legkeményebb hegymenetben Andriska nekünk szegezte a kérdést: "Melyik az a tömeggyártásban készült terepjáró, amelynek legmagasabb a felfüggesztése?". Mi nem tudtuk a választ :-)

És a hegymenet végén a Dunát is megpillantottuk:

Hittan kérdések

Év elején hittan dolgozatot írtak a csemeték és itthon végig beszélgettük a kérdéseket és a válaszokat. Íme két gyöngyszem :-)

1.) Sorolj fel minél több apostolt! Válasz:  János, András, BENDEGÚZ, ...
2.) Kiket támasztott fel Jézus? Válasz: Halottakat.

Iskolai ruha-szabályok

Andris kioktatta Kingát miben szabad iskolába járni. Részletesen kitért mindenre (és igen szakszerűen): a szoknya hossz, nadrág típus, stb. Majd közölte:
"És nem szabad tésztás pólóban menni"

Rájöttünk, hogy az a spagetti pántos...

Év kezdés - szösszenetek Bazsi módra

Pedagógus anyuka idegesítő kérdéseivel az első napokban:
"És jelentkeztetek valamelyik órán?"
Sűrű fejrázás a válasz. Reménykedve újra végig kérdeztem minden gyerekem, de semmi. Ezt persze nem hittem el zseniális gyermeimről, úgyhogy tovább próbálkoztam:
"Egyikőtök sem jelentkezett semmilyen órán?"
Mire Bazsi arca felderült: "Éééén"
Szinte hallani lehetett a lelkemről lehulló kő koppanását és mély megnyugvás töltötte el pedagógus lelkemet, hogy azért év eleje ide, év eleje oda, nem mindent felejtettek el gyermekeim a nyáron. Persze szerettem volna még kiélvezni a helyzetet, úgyhogy tovább faggatóztam:
"És mi volt a kérdés?"
Bazsi: "Ki nem hozta el az adatlapot?"

******
Bazsi már tavaly is járt touch rögbire Gazdagrétre. Idén azonban az edzések új helyszínen, a TF pályán lesznek. Ezt már jó ideje többször a tudomásunkra hozta. Mivel az edzések a pénteki estébe nyúlnak, Bazsi szereti ha kocsival érte megy az apja.
Ma reggeli párbeszéd:
Apja: "Hányra is menjek érted Gazdagrétre? Hatra vagy hétre?"
Bazsi (rezzenéstelen arccal, kamaszos dörmögéssel): "Hatra. Akkor odaérsz értem hétre a TF pályára"

Rakott krumpli - másképp

Ez a hét úgy alakult, hogy vendégeink is vannak, így 7 éhes bendőt kell jóllakatnom. Közben nekem is elkezdődött a suli, így időmilliomos továbbra sem vagyok.
Mára rakott krumplit gondoltam ki, de egyszer régen olvastam valahol egy receptet és azt szerettem volna valóra váltani. Persze most sehol sem találtam...
Az emlékekből született a következő alkotás:
Krumplit héjában megfőztem, megpucoltam és nagyon vékonyra felkarikázva letettem egy réteget a kizsírozott tepsibe. Közben megpirítottam apróra vágott bacon szalonnát és sonkát. Ezzel szórtam meg a krumplit. Tejfölt összekevertem fél kiló túróval, reszelt sajttal és egy kis tejjel, hogy folyósabb legyen. Ez került a sonka tetejére, majd újra krumpli. Szerencsére a sót sem felejtettem ki, sőt egy kis fokhagyma is került bele... Mennyiségeket azért nem írok, mert annyit használtam, amennyi itthon volt (kb. 30 dkg sonka és 30 dkg bacon, fél kiló túró és egy nagy vödör tejföl). A fölső réteg krumpli újra megkentem tejföllel, megszórtam sajttal és egy kis kimaradt baconnal megszórtam.

Be a sütőbe...... Megint az a kategória volt, hogy jobb lett, mint amennyi :-) A gyerkőcök bánatosan nézték az üres tepsi alját...

Kép értelemszerűen nincs :-)

Ajándék nap

Bár egy korábbi bejegyzésemben már búcsúztattam a nyarat, azért nem engedtük el annyira egyszerűen. Tegnap összecsomagoltam a gyerekeket (Kingát némi terror árán :-), és irány a Velencei tó. A víz kifejezetten kellemes volt, gyerekek élvezték és Kinga nyerte a snapszer partit. Dél fele pedig legnagyobb megelepetésünkre elkezdődött valami Európa nap. Karaoke, vetélkedő és fellépő "sztárvendégek" :-) Csézi és a Desperado, illetve az előbb említett programok sem hozták különösebben lázba a családos, fürdőruhás népet. Bár, szerintem joggal nem lelkesedtünk, de az előadók becsülettel teljesítették a szerződésben vállaltakat (gondolom én). Viszont beharangozták Falusi Mariannt is, akire már én is kiváncsi voltam :-) Bár, az újabb "nyomjunk egy playbacket, aztán húzzunk haza" típusú dolgokból kicsit elegem volt. Nemcsak a mai délutánra gondolok, a nyáron volt szerencsénk néhányhoz... Végre megérkezett Falusi Mariann, felment a színpadra...És ott volt. Énekelt. Nem is akárhogy. Kommunikált velünk. nem is akárhogy. És ahogy a New York, New York-ot énekelte... Libabőrös lettem.

Sőt, amikor nem figyeltem a gyerekek is együtt énekelték a számokat. Fantasztikus élmény volt!!!
Háttérben a szörfösök, Velencei tó...

A vonatunk közben elment, de egy cseppet sem bántuk, mert így Andris visszacsobbant és a lemenő nap fényében szinte egyedül fürdött.

Egy pompás grillezett hot-doggal fejeztük be a napot. Az ajándék napot a Nyártól.

Bagett

Még nyár közepén találtam egy bagett receptet valamelyik újságban. Ott motoszkált a tudatalattimban, most hétvégén elhatároztam, hogy kipróbálom. De addigra az újságot nem találtam :-) Így végül is a "szokásos" kenyér tészta receptemmel készítettem el:

50 dkg liszt
só, cukor
1 dl olíva olaj
1 szárított élesztő
tej

A kenyérdagasztó géppel bedagasztottam, majd három bagettet formáztam belőlük. Amíg kelt a tészta, tovább kutattam az újság után és sikerrel megtaláltam, úgyhogy ha a recept nem is, a folyamat befejező része egyezett.

A három bagettet még 45 percig kelesztettem (sütőpapírt tettem alájuk és úgy igazítottam, hogy közöttük megcsípve kicsit felemeltem, így egymást tartották a bagettek, de nem ragadtak össze). A sütőt előmelegítettem és egy tepsi vizet tettem az aljára. A bagetteket megspricceltem vízzel, mielőtt a sütőbe tettem volna, majd az első öt percben még kétszer fröccsköltem őket. A sütés hőfokát nem találtam el, mert a tetejük hamar pirulni kezdett, ezért csak alsó sütést állítottam be és mérsékeltem a hőmérsékletet. Az eredmény: a bagettek pillanatokon belül eltűntek, ahogy ehető hőmérsékletűre hűltek.

 A képet Kinga készítette, szerinte még kellett volna egy hatalmas sütőkesztyű is, de az sajnos nem volt :-)

Csirke, amire érdemes várni

Egyszer régen olvastam egy receptet, amiben sörös dobozra csirkét ültettek és úgy sütötték meg. Elkezdtem böngészni a neten. Több posztot és receptet végig olvasva végül elhatároztam, hogy én is nekilátok. Az egyikben még egy különleges mázat is kapott a csirke, lehet hogy majd egyszer azt is megpróbálom, a másiknál pedig a recept után ott ragadtam. (Bocs, az elsőnél is, csak azt a máz miatt szerettem volna mindenképpen kiemelni :-) Persze ennél jóval több változat forog a neten...

Egy nappal előbb kezelésbe vettük a csirkét, fűszerkeveréket összekevertem olíva olajjal és Laci alaposan bekenegette vele az áldozatot.

Betettük egy napra a hütőbe, bízva benne, hogy jó alaposan bepácolódik. Ma újra átdörzsöltem fűszerrel, és kibontottam egy doboz sört. A felét Balu önfeláldozóan megitta, a maradékba rozmaringot és kakukkfüvet szórtunk, majd ráültettük a csirkét.

Alufóliába csomagoltam...

...és be a sütőbe. Itt jött a dolog kritikus része, mert az eredeti receptekben 45 percet olvastam, de annyi idő eltelte után még meglehetősen éretlennek bizonyult az állat. Meglocsolgattam egy kis sörrel, újra lekentem fűszeres olajjal, hogy az alufólia ne ragadjon rá. Visszacsomagoltam, és vissza a sütőbe. Kb. újabb 45 perc után viszont tökéletesnek mutatkozott. Kicsit még pirítottam alufólia nélkül, de aztán tálaltunk, mert a család már nagyon éhesnek mutatkozott. Egy kis különlegesség is került mellé: körtés-áfonyás chutney, de az egy másik bejegyzés témája lesz :-)

Búcsú a nyártól

Nekem a nyár akkor kezdődik, amikor az Akarattya utáni alagútból kibukkanva kitárul a Balaton. Akkor érzem: "Igen, nyár van". És nekem a nyár akkor ér véget, amikor az Akarattya előtti alagútnál utolsó pillantást vetünk a Balatonra.

Minden jel arra mutat, hogy ezen a nyáron ez volt az utsó igazi hétvége.

Gyerekekkel töltöttünk Almádiban két napot. Bár nem volt kánikula, a strandra eljutottunk.

Jókat snapszerotunk és a nap végén lesétáltunk a Borfesztiválra, ahol Vastag Csaba személyesen tette tiszteletét. Az összekötő szövegek elég zavarosak voltak, de a hangja elvarázsolt. Persze, lehet hogy a hely és a hangulat tette.

Ezt a képet Bazsi készítette önfeláldozóan. Azért ő, mert ő látott el egyedül a tömeg felett.
Nem bírtuk végig a tömegnyomort, úgyhogy elindultunk hazafelé. Amikor a hegyoldalban, a az egyik fordulóban kifogyott belőlünk a szusz, leültünk az egyik lépcsőfordulóra. Felhallatszott Vastag Csaba: Azért vannak a jóbarátok... Előttünk a Balaton és egy csodálatos ezüst híd.

A kép nem tökéletes, mert telefonnal készült...

Másnap reggel strand és haza. És az utolsó pillantás a Balatonra...

Bögrés muffin

Sajnos a konyha felujítás során elveszett a receptes füzetem. Nemcsak azért sajnálom, mert az elmúlt évek gyűjteménye volt benne, hanem sok más emlék is. pl. az az alufólia darab, amibe Kingának tízóraira egy sütit csempésztem az uzsijába. Ő pedig ráírta, hogy szeretlek és úgy tette vissza az üres papírt az uzsonnás dobozba.

De nem a veszteségen szeretnék keseregni, csak megosztani az elhatározásom, hogy elmentem ide a megsütött/elkészített ételek receptjét, hátha így nem vesznek el. Persze ragasztani ide sem tudok...

Tehát, ma rám tört a süssünk valamit gyorsan egyszerűen érzés. Nehezítve azzal a ténnyel, hogy még nincs mérleg a könyhában. Ezen feltételeknek megfelelve találtam a következő receptet a mindemegett.hu oldalon, méghozzá itt.

Bögrés muffin - alaprecept

2 bögre liszt
1 cs. sütőpor
1 cs. vaníliás cukor
1 tojás
3/4 bögre olaj
1/2 bögre cukor
1 bögre tej

Amivel én felturbóztam: maradék marcipános merci csoki, feldarabolva, baracklekvár és egy evőkanál rum. Viszont tejből nem kellett egy csésze. Csak annyit tettem hozzá, amennyi szükséges volt. Szerintem legközelebb egy kicsit több cukrot elbírna...

Műveltségi vetélkedő

Gyerekek előhúztak egy régi társasjátékot és hétvégén boldogan játszottak vele. Hol jobban, hol kevésbé tudták a válaszokat a műveltségi kérdésekre (Pl. Melyik az a reformkori politikus, aki Monokon született?, stb)
Az alábbi párbeszéd lenyűgözött:
Kérdés: Ki írta a Négy évszakot?
Csend
Válasz (a megfejtések alapján): Antonio Vivaldi
Fiú1: Jaaa....tényleg, az egy dal, pedig én azt hittem vers.
Andris: Azt hiszem, mi énekeltük is a kórussal....

Tárkonyos raguleves

Forró olajon megpirítottam az apróra vágott hagymát, majd hozzá tettem az apróra felkockázott sertéscombot (nem írok mennyiséget, mert bevallom ez úgy készült, hogy annyi ment bele, amennyi itthon volt, kb 0,8 - 1 kg 6 személyre, de így jó gazdag lett :-). Fehéredésig pirítottam, tettem hozzá fagyott bébirépát, egy kis zöld paprikát, paradicsomot. Kellett volna még bele gomba, fehérrépa, de az sajnos nem volt itthon.
Fűszerek: tárkony, durvára őrölt bors, babérlevél és petrezselyem
Felöntöttem a zöldborsó konzerv levével és annyi vízzel, hogy szimpatikus mennyiség legyen :-) Sóztam és hagytam főni. amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a borsót is.

Ui: Amikor utánaolvastam (természetesen utólag :-) akkor kiderült, hogy mustáros-tejfölös habarással illett volna besűrítenem. A mi levesünkről elég lé főtt le, hogy így is jó sűrű volt és elfogyott. De legközelebb nem felejtem el :-)

Konyha melege

Lassan egy hónapja, hogy FérjÚr konyha felújításba fogott, így a nappaliban illetve mindenhol folytattuk az étkezéshez kapcsolódó tevékenységeket. Főzni nem lehetett, így amikor nagyon meleget akartunk enni, pizzát rendeltünk. Ezt a részét mondjuk én szerettem, mert ennek hatására rájöttem, hogy a pizza a kedvenc ételem. A Balu viszont rájött, hogy unja.
De a lényeg: kész a konyha és újra ég a tűz.

A fűszertartókat Kingával együtt díszítettük:

Mandragóra meglepetés

Olyan sokat tudunk keseregni a mai világon... Rémesebbnél-rémesebb történetekkel illusztráljuk az emberek érzéketlenségét. Azért vannak csodák...
A mai bejegyzést legszívesebben csupa nagy betűvel írnám. De akkor haladjunk sorban.
Férjem egy kollégája révén meghívást kaptunk a Mandragóra étterem (és kávéházba) egy ebédre. Állítólag időről-időre vendégül látnak egy nagy családot.
Nagyon-nagyon finom volt minden: olasz paradicsomleves, tejszínes pulykaragu (ennek szebb neve volt, csak elfelejtettem :-) és palacsinta. És a kiszolgálás...! Nehéz szavakba önteni, azt hiszem nekem nem is fog sikerülni, hogy éreztessem azt a hangulatot és kedvességet, ugyanakkor természetességet, amivel fogadtak minket.

Szóval itt jártunk, és KÖSZÖNJÜK!!! http://www.mandragorakavehaz.hu/

Zemplén mozaik

Az elmúlt hetet Sátoraljaújhelyen és környékén töltöttük. Képeslap helyett...

Mi mással kezdhetném, mint a horgászattal. Már csak azért is, mert ez volt a mélyvíz. Eddig mindig egy barátunk segített, most viszont magamra voltam utalva. Sőt, a gyerkőcök is. Először elmentünk egy rendes horgásztóhoz, de bevallom megijedtem a nagy tömegtől, ami a tóparton leste minden mozdulatom. (Itt kb. 5-6  falusi bácsikára kell gondolni :-) Így aztán tovább álltunk, és a Smaragdvölgyben vittük véghez a projectet. az eredmény egy hatalmas hal, ami rögtön elvitte a szerelékem. (Véletlenül sem egy cseppecske halacska, csak én csomóztam rosszul :-) De aztán egész napos türelmes küzdelmünket egy kisebbecske ponty értékelte és a horgomra akasztotta magát. 

* * *

Megyerhegyi tengerszem. Ebben biztosak voltunk, hogy nem akarjuk kihagyni. 17 évvel ezelőtt jártunk arra utoljára és emlékeztünk rá, hogy gyönyörű.

Károlyfalva felől másztunk fel. A parkolóban jól "megijedtünk", mert kiderült magánparkoló. 17 éve nem így volt... aztán kiderült, hogy a parkolódíjat le kell kóstolni. Soha életemben nem ittam hat puttonyos aszút. Még a gyerekek is megkóstolták.

Utána kb. 1 km-es hegymászás következett, majd a gyönyörködés. Én rossz gyerekként azonnal lemásztam egy kiálló sziklára, hogy közelebb kerüljek a vízhez, de az okosabbak találtak egy ösvényt, ami a közvetlen vízpartra vezetett.

Lefele menet a Balu tudott egy rövidebb utat :-) Szerintem nem kell részletezni :-) Épphogy a teljes sötétség előtt még visszaértünk a kocsihoz. De olyan finom, édes szedret még soha nem ettünk, amit a szőlő ültetvényeken való átvágásunkkor találtunk.

***

És amikor leszállt a nap elindultunk "őzike-vadászatra". Nagyon szerettünk volna vadakat látni, így többször csavarogtunk, teljesen sikertelenül. De közben megszületett az "Őzike, őzike hol vagy" kezdetű örök sláger. (A vége rendszeresen bográccsal volt kapcsolatban, de ezen a gyerekek mindig nagyon felháborodtak).

Érettségi 1.

Rövid szösszenet lesz ez, mert a suli még csak papíron ért véget. Most már bőven múlt idő, hogy kölcsönkapottként nevelgetett csemetéim leérettségiztek. Mindenki sikerrel vette az akadályt, bár voltak bukkanók. Összegyűjtöttem néhány szösszenetet, ami a szóbelin hangzott el (bár némelyik inkább kínos, mint vicces)

"A szavazók által megválasztott elektronok..." (Fizikus érdeklődésű leányzó az athéni demokráciáról. Amúgy elektorokat választottak :-)

"Ez a magyar világirodalom legszebb verse..."

"Ez a két vers egyike a költő legnagyobb verseinek..."

"Ádám és Éva evett a tudás fájából"

T: Mondj példát, ahol a magyarok kisebbségben élnek!
D: Erdély.
T: Jó. Most olyan példát, ahol nem történeti kisebbségben élnek, vagyis eredetileg nem éltek azon a területen magyarok!
D: Szlovákia.

Némi kínos csend után a tanár nyelt egyet, majd "Igen ott is élnek magyarok" váltással továbbterelte a feleletet.

"Takaró Sanyi beleúnt férji kötelességeibe"

T: Az Ember tragédiájában Isten úgy gondolta, hogy ő teremtette egyedül a világot. Ezzel szemben a Sátán mit gondolt ugyanerről?
D: Ősrobbanás...?

"Kölcsey a múltat jövőidőben fejezte ki"

Mire jó a közös étkezés?

Mire jó a közös étkezés? Arra, hogy együtt a család és sosem hallott történetek bukkannak fel a múltból. A mai vacsora is ilyen volt... Nem tudom, honnan került szóba Varga Mihály (Andris osztálytársa, kitalált névvel :-), csak Andris kommetárjára kaptam fel a fejem: "...a barátom. Most már. Előtte nem volt az, de összeverekedtünk, aztán kibékültünk és most már a barátom" A verekedések valahogy eddig kimaradtak a család szocializációs eszköztárából, így nem hagytam annyiban. "Mással is verekedtél már?"
Andris: "Nem osztálytárs is számít?" - Elhűltem.
"Igen"
"Ha egyszerre több gyerekkel verekedtem az hánynak számít? Verekedésenként, vagy gyerekenként számít?"
Itt már csak kapkodtam a levegőt. Mindenestre a történtek elmesélése után úgy tűnik, hogy Andriskát kár volt féltenem, hogy majd piszkálják az új iskolában. Az osztálytársán kívül még négy nála nagyobb ifjúval keveredett összetűzésbe, de miután beleharapott az egyikbe és leszálltak róla, elmúlt a verekedhetnéke. A jelek szerint egy elszakított póló és egy harapásnyom let az affér eredménye, egyik sem Andrisnál. Mindig meg tudnak lepni a gyermekeim...

Királyi váró, bankett, avagy Ézsau és az ő lencséje

A kerettörténet hosszabb, itt álljon csak egy morzsa belőle.

Délután véletlenül kezembe került egy könyv (Nem ez a véletlen, hanem az, hogy melyik). Lapozgattam és egy fényképen ismerős arcot láttam. Beleolvastam. És egy idézetet idemásolok...

"Még egy csuda helyet megmutatott az állomásfőnök. Kinyitott a peronon egy magas, ugyanolyan, zöldre festett ajtót, mint a többi. Mögöttünk vonatok, siető emberek. Beléptünk. Elfeledett világ várt az ajtók mögött....Velencei tükrök, gipszdíszek, aranyozott kárpit, míves rézkilincsek, metszett üvegablakok  - a királyi váróterem. Az uralkodó pár, Sissi és Ferenc József számára készült ez a váró, azóta is sok méltó és méltatlan nagyság fordult meg benne." ..." Amikor kimentünk a peronra és becsukta a királyi váróterem ajtaját, még valamit mutatott az állomásfőnök - Nézzen az ajtó fölé! - mondta. Fönt aranyos betűkkel ez állt: Viribus unitis. Az állomásfőnök le is fordította. Ennyit tesz latinul: Egyesült erővel. Üzenet ez is, elfelejtett üzenet. Felidézhetnénk!"

És már nem akarok keseregni, Ézsaut és az ő lencséjét emlegetni. Az a vonat elment :-D De legalább annyi maradjon meg, hogy Viribus unitis.

Ballagásra 2.

Az én búcsúbeszédem...

Körülbelül 6 évvel ezelőtt tudtam meg, hogy osztályfőnök leszek. A Ti osztályfőnökötök. Körülbelül 6 évvel ezelőtt én ilyenkor valószínűleg egy homokozó szélén ülve várat építettem a legkisebb fiammal. 6 évvel ezelőtt nem ittam kávét, nem tudtam mi az a Xanax és soha nem érkeztem úgy haza, hogy most azonnal adjon valaki egy pohár bort, mert felrobbanok. (Persze a felrobbanás veszélye ellenére képes voltam arra figyelni, hogy kizárólag száraz vöröset J

6 évvel ezelőtt nem tudtam, nem tudtam, hogy a kápolnában a szenteltvíz tartó összetörik, ha egyszerre nyúlunk bele. Nem tudtam, milyen a Bakonyban és a Fertő tó környékén biciklizni. 6 éve nem tudtam, hogyan bőgnek a szarvasok (azt se, hogy az osztályfőnök helyettesek túlbőgik a szarvasokat). 6 éve nem tudtam, hogyan kell bujkálni a kollégák elől, és azt se tudtam, hogy kell megdicsőült vigyor nélkül, kellő szerénységgel bezsebelni a miattatok kapott dicséreteket. 6 éve nem tudtam, időnként milyen reménytelen 25 és 39 közötti létszámú kamaszt meggyőzni arról, hogy nekem van igazam. És azt se tudtam, milyen érzés, amikor kiderül, hogy nekik volt igazuk. És pláne azt sem, amikor ők elismerték, hogy nekem volt igazam J 6 éve nem tudtam, hogy nem Ákos énekli legjobban az Ilyenek voltunk-at, nem sírtam a Muzsika hangján és azt se sejtettem, hogy Zene az kell. 6 éve nem ismertem azt az anyai büszkeséget szívem táján, ami lassan férfivá cseperedő szépszál legényeim ministrálása láttán fog el. 6 éve nem tudtam, hogy a vízálló szemfestéket „becs’szóra semmivel sem lehet lemosni”, és fogalmam sem volt arról, hogy azért valójában el lehet tüntetni. 6 éve nem tudtam, hogy egy évfolyam akadályverseny megszervezése szinte lehetetlen vállalkozás, ahogy azt sem tudtam, hogy a lehetetlent megoldjátok, de a csodákra kicsit várni kell.

2005. szeptemberében 27-en kezdtük ezt az iskolát, a kezdeti „magból” most 25-en járnak ebbe az osztályba. Mire vagyok büszke, ha rátok nézek? Többek között arra, hogy a kívülálló nem  tudja megmondani, ki volt a kezdőcsapatban és ki csatlakozott menet közben. Nálunk mindenki megtalálta a helyét.

És mit szeretnék az emlékezetekbe vésni? Azt, hogy ha valamit olyannak akarsz, amilyennek megálmodtad, akkor harcolni kell érte. Megküzdöttünk a szalagavatónkért, de azt hiszem az elmúlt évek legszebb szalagavatója volt. De mindenképpen a leginkább sajátunk. Nem egy egyszerű táncbemutató volt, hanem ünnep, amelynek minden percét átéltük.

Mit szeretnék még, hogy elvigyetek ebből a hat évből? Azt, hogy néha el kell fogadni úgy a dolgokat, ahogy érkeznek, akármennyire is úgy érezzük: MI NEM EZT AKARTUK!!!, mert csodákat rejtenek és az álmoknál is nagyszerűbb dolgokat. Hacsak a tablónkra vagy a mai tizenegyedikes búcsúztatóra gondolunk… És szeretném mindezek mellé oda tenni azt az ici-pici (nem is olyan kicsi J ) pluszt, amit nevezhetünk Kegyelemnek, Szentléleknek és ettől leszünk többek más gimnazistáknál. Ez a plusz ahhoz kell, hogy meg tudjuk különböztetni miért érdemes harcolni és mit fogadjunk el, ahogy kaptuk.

Ballagásra - Kisherceg

Szeretném a Kisherceget minden diákomnak útra valónak a tarisznyájába tenni...

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom" - gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?

S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

És végre megtudtam!

Húsvét reggel a nyuszi-járás eredményén osztozkodtak a gyerekek. Mindenki begyűjtötte a kis kupacát, aztán elgondolkoztak, hogy felesleges önzőzés. Egyikük (hmm... szóval én) felvetette, hogy inkább tegyék be a közösbe és majd mindenki kiveszi a sajátját, amikor kedve van. A javaslatot tett követte, majd a közös kupac csoki felett elmélázva Andriska megállapította:
"Akkor most szocialisták vagyunk?"

Flóra és fauna

Leginkább fauna. 2 felvonásban.

1. Szarka

Gyerkőcök tojást festettek. E célra már a nagyböjt eleje óta gyűjtöm a kifújt tojásokat. Na, visszatérve a festéshez. Felbuzdulván a napos időn, gyermekeimnek utasításba adtam, hogy a kertbe ejtsék meg a műveletet. Ez már csak azért is jó ötletnek tűnt, mert így nem a lakásban bukkannak fel váratlan helyen festékfoltok. Mikor elkészültek, összepakolták az ecseteket, festéket, de a tojásokat kint hagyták száradni.
Reggelre kelvén az tűnt fel, hogy valami elsuhant az ablak előtt. Kikukucskáltam...Egy hatalmas szarka stírölte a tojásokat, végül kiválasztott egy pirosat, csőrére tűzte, mint egy hatalmas piros bohóc orrot és ellopta. A kert távoli csücskében aztán feltörte. majd csalódottan konstatálta, hogy nincs benne semmi. Vissza a színes tojásokhoz, újabb lopás... Addigra 5 vagy 6 tojást aprított így össze...

2. Ajándékozó kedvű macska

Színhely: kert aztán a konyhánk

Cselekmény: Vadászat, aztán sikoltozás és kergetőzés.

A többi inkább képekben:

Vita megdönthetetlen érvekkel

Vannak időről-időre kiújuló konfliktusok. Az egyik ilyennek a forrása az a tény, hogy 3 fiú van és két szoba. Rendszeresen puccs-kísérlet történik az "egyedül-lakom egy szobában" státusz megszerzésére. Az elmúlt hetekben újra felparázslott a vita, úgy tűnt 2 érintett fél részére sikerült elfogadható megoldást találni, egyedül Laci hajtogatta, hogy nem hajlandó az Andrissal egy szobában aludni. Próbáltam kideríteni miért. Az ok: "..mert klasszikus zenét hallgat és csukott ajtónál szeret aludni". Éreztem, hogy az első érv előtt meg  kell hajolnom, de a másodikkal lehet mit kezdeni:
"Miért baj az, hogy éjszakára bezárja az ajtót?"
"Mert elfelejtem és nekimegyek"

Recept nélkül - paradicsomleves és csöröge

Kedvcsinálóul. :-)

Robi, a bogár

Tegnap Lackó egy sajtos dobozzal a kezében érkezett haza az iskolából.

Boldog mosollyal közölte, hogy ebben lakik ROBI, A BOGÁR. A csapatuk kabalája. Kis kitérő: az iskolában szenvedélyesen blaybladeznek, csapatuk is van. Na, ezen csapat kabalája lett Robi. Micsoda felemelkedés az iskolai homokozóhoz képest! (Előtte ott élt Robi). Kicsit megkönnyebbültem, hogy Robi sajtos dobozban érkezett közénk, mert épp a héten figyelmeztetett a napközis tanítónéni, hogy óvatosan kezeljük gyermekeink zsebét, mert elszeretettel rejtenek oda bodobácsot. Persze Robi iránt nem enyhültem meg és kiköltözött a teraszra.

No, akkor hol is van Robi? :-)

És íme Ő: Robi, a Bogár.

Egér avagy Picúr

Persze, tudom, hogy nem egér. Aranyhörcsög, akit (amit) Kingának hozott az angyalka Karácsonyra. És aki (ami) azóta Andrisnál lakik és akit (amit) azóta én takarítok. De azt hiszem legnagyobb rajongója Kapi.

Mosoly

Végre egy befejezett munka. Még ha picurka is...

Idézet

A mindennapi harcokról (vagy csak én látom annak. Inkább mondjuk úgy, a mindennapi "nem törődömségről") nem mesélek itt. A közhely szerint csak a jóra illenék emlékeznem, így hát ezekről a mostani napokról nem írok feljegyzést.
Azonban eljön lassan a búcsú ideje, 6 év után. Igen, ez most tanár szerepi bejegyzés :-) És a ballagási meghívóra idézetet kellene találnunk. (találniuk :-) amiből a jelek szerint az lesz, hogy találnom). Én tudom, mi lenne az én mondatom: "...a búza színe miatt ..." És hogy miért, illetve mit is jelent? "Természetesen" Kisherceg, és a magyarázat hosszabb:

"Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... "
...
"Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája: 
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd. 
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg. 
     - Igaz, igaz - mondta a róka. 
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg. 
     - Igaz, igaz - mondta a róka. 
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel. 
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon."


A búza színe miatt... A kápolnában, ahányszor a szenteltvíztartóba nyúlok... A sötét folyosók, ahogy robognak szembe "Most ne tessék XY-nal találkozni"... "Higgye el Tanárnő jól vagyok, tényleg jól vagyok..." Nem sorolom. Még nincs itt búcsúzkodás ideje, van addig még sok csatánk. Csak sajnálom, hogy Nekik nem fontos mi lesz a ballagási meghívójukban és szerettem volna elmesélni az én mondatom.

Hangulat

Tegnap este Kingáért kellett mennem, aki musical szakkörön volt. Kissé világ végi helyszínen. Leszálltam a villamosról, sötét volt, csak néhány utcalámpa tett úgy, mintha világítana. Némi hó-szemerkélés is kedvetleníteni akart. A próba helyszínéül szolgáló iskolának csak néhány ablaka világított... És akkor felcsendült... Ott a sötét utcán, jó pár lépés távolságra az épülettől álltam és hallgattam a próba hangjait.

Ez a zene szólt, persze csilingelő gyerekhangon :-)

http://www.youtube.com/watch?v=n6iqo_K8pUc&feature=related

Aranyos

Interneten böngészve akadtam rá...


Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át. Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! Az önök kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya öt gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? A gazda"

Nyelvtan lecke - jelzők

Én: "Bazsi, mit tanultatok ma nyelvtanból?"
Bazsi: "A jelzőket"
Én: "Mondj egy példát!"
Bazsi: "Milyet?"
Én: "Legyenek benne az anya és a szép szavak"
Bazsi - vigyorogva "Szép anya"
Én: "És ez milyen jelző?"
Balu: "Hazug"

Szülői értekezlet Andris módra

Eljött a félévi szülői értekezletek ideje. Én is megtartottam az enyémet (huh, az is egy külön történet lenne :-), majd következett a csemetéké. Beosztottuk Baluval, rám az Andrisé jutott, ami egy kedd este vált aktuálissá. Egy kis kitérő: ezen a kedden délelőtt Bandika küldött egy sms-t, miszerint megváltozott a telefonszáma. Magamban gondoltam, ez nagyon bölcs sms, hiszen véletlenül sem szülei pénztárcájának köszönhető az ok, ami miatt új telefonszáma lett :-) De ez kitérő... (A végén - szerintem - azért ad plusz ízt a történetnek :-)

Tehát kedd, szülői értekezlet. Nem mentem haza a suliból, inkább kivártam a fél hatot. Pontban a megadott időben odaértem az érintett gimnázium portájára, kiírást megnéztem pontosan melyik teremben lesz Osztályfőnök Úr szülőije. Felcsattogtam az első emeletre, sehol senki... Ok. Ez nem az osztálytermük. (Ugyebár tipikus pedagógus hozzáállás: mindig más hibázik, vagyis rossz a kiírás :-D Osztályterem ajtaja ellenőrizve: zárva. Újra porta, adat ellenőrzés. Újra első emelet. Időpint ellenőrzés. Sehol senki. Hupsz...közben el tudom intézni Kinga felvételijét. Sikeresen vettem az akadályt. Vissza a kijelölt teremhez, még mindig sehol senki, de a teremből most már skálázás hallatszik ki. Benyitok... Egy jelenlegi tanítványom néz vissza (jelzem: a helyszín egy másik gimnázium, nem a sajátom :-) Zongoraórája van, itt nincs szülői. Újabb kör. Nem részletezem (persze akkor kimaradna az a zseniális gondolatom, miszerint, ha ez nem is az első emelet, hanem mondjuk csak a magasföldszint, ezért eggyel feljebb caplattam. Sötét sarokkal küzdő takarítónéninek feltettem a bölcs kérdést: ez hányadik emelet? - Persze kiderült, hogy második.Vissza a portára, újra adat nézés és persze magamat maximálisan hülyének éreztem...Mindhárom paraméter stimmel és a képtelen vagyok megtalálni egy szülőit, legalább 30 szülővel és egy osztályfőnökkel. ) Újra lépcsőzés, közben összefutottam (azon az estén kb. harmadszorra) egy régi ismerősömmel, aki ott tanít. Rám néz, majd felkiált: "Te az XY szülőijére jöttél? A Tanárúr délelőtt rosszul lett, hazament. A gyerekeknek mondtuk, hogy szóljanak a szülőknek, hogy nem lesz szülői."

Tehát Andris azt fontosnak tartotta közölni sms-ben, hogy új telefonszáma van, azt viszont, hogy nem lesz szülői, nem annyira... :-)

(18) - Csak felnőtteknek

Stand up comedy-t nézünk. Az előadó nagyon belelendül és bakizik egyet: "XY-ról pornófilmet... ja, nem, bocsánat...portréfilmet forgattak"
Andris: "Mi az a portréfilm?"

Esti idill a'la XXI. század

Mindenféle bölcs, gyereknevelős könyvek kihangsúlyozzák a közös játék fontosságát. Úgy képzelik az idilli estét, hogy a család összegyűlik, előveszik a társasjátékot és vidám nevetés és beszélgetés közepette eltöltik az estét. Nálunk kicsit másképp alakult... Három gép, internet kapcsolattal... Csapatokra oszlottunk és egymás ellen honfoglalóztunk. De azért jókat chateltünk közben...

Másik: Reggel Kinga azzal jött, hogy Haha...Watashi wa anata o aishite. Mint kiderült a Haha japánul azt jelenti, hogy anya és ez a hosszú mondat a google fordító szerint azt jelenti, hogy "Anya szeretlek". (Kicsit kételkedem a dologban :-) Mármint hogy valóban ez a japán megfelelője :-). Mint kiderült gyermekeim google fordítóval szórakoztak: különböző mondatokat fordítottak japánra. XXI. század :-)


Kon'nichiwa!

Gyerekszáj

"... és akkor a honfoglalók megálltak Pannonhalma közelében. Mi legyen e hely neve? Legyen e hely neve Ács. Mennek tovább...Újra települést szeretnének alapítani. Mi legyen a hely neve? Legyen Ács. Az már van. Akkor legyen Bécs. (Gyk: Á után Bé :-). Visszafele még megálltak Csécsen és végül eljutottak Pécsre. (Részlet a "Beszélgetés Migéknél vacsoránál" című meghatározhatatlan műfajú műből)


-------- Szintén vacsinál:
Bazsi:  Laci, add ide a kechup-ot!
Laci: Nem látod, hogy csinálok valamit?
Bazsi: Mit?
Laci: Várok.